Kábelrendezés, USB Hubok, kapcsolók és elosztók ízlés szerinti rögzítését a legegyszerűbben 3D nyomtatóval lehet elérni.
Igen, mondhatjátok rám, hogy akinek kalapácsa van, az mindent szögnek néz. Igen, valahogy így vagyok én is a 3D nyomtatóval. Majdnem. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a közelemben van CNC, 3D nyomtató, mindenféle szerszám és hozzávaló hely fával vagy fémmel dolgozni. Igaz, ebből én csak fával szeretek/tudok dolgozni, no meg a 3D nyomtatóval, ami az asztalom mellett muzsikál (CNC-hez, fémhez segítséggel jutok csak hozzá, és nem tudok vele dolgozni sem – még.)
Egy ideje piszkálja a csőrömet, hogy az íróasztalom körül a kábelek útban vannak, kapcsolókat nem találok, mert mindenhova elmozognak (kábelek végén „pihennek”), és értékes asztalhelyet foglal az, amit akár egy polcról is lelógathatnék. Így aztán a munka ünnepének nagy részét arra szántam, hogy pár egyszerű de nagyszerű modellel lemodelleztem azt, amire nekem feltétlenül szükségem van az élethez.
USB Hub rögzítése
Elsőként az Aukey 10 portos USB 3.0 hubját akartam „elpakolni” az útból. Nagyszerű hub, nagyon szeretem, kényelmesen lehet beledugdosni az USB stickeket és kábeleket, DE nem elég, hogy az asztalon foglalja a helyet, még kábeldzsungel is lesz körülötte.
Rövid brainstorming után úgy döntöttem, hogy függőlegesen akarom a legalsó polcról lelógatni, a polc kap egy DIY kábelcsatornaféleséget (de ha van megfelelő méretű a barkácsboltban, akkor azt fogom megvenni – in progress e sorok írása közben), én pedig boldog leszek. A megfelelő szög kiválasztása empirikus módon történt szögmérő segítségével. Tinkercadben megcsináltam a modellt, kinyomtattam, és mert „good enough” lett az eredmény, ezért rögtön készítettem a konzolból még egyet (mivel két konzol kell az egy hub rögzítéséhez :))
USB hub transzformátorának rögzítése
Azt hiszem teljesen jogos elvárás a részemről, hogy ha a hubot felrakom a polc aljára, akkor a power bricket is. Nem egy nagy wasistdas, csak egy kis csippentős izé. Egy darab is elég, remekül tartja a trafit, de ha nincs földrengés, akkor nem fog leesni.
Samsung monitor transzformátorának rögzítése
A monitorhoz olyasmi transzformátort adtak, mint az USB-hez. És ha az egyiket felpakoltam polc aljára, akkor miért ne tenném fel a másikat is? Természetesen kicsit más a mérete, és tanultam az előző konzolból, úgy döntöttem elég neki egy csavar is. Eldugtam a polc végébe, mert ezt egész biztos nem fogom sokat piszkálni.Elosztó rögzítése
A világ egyik galádsága, hogy vannak elosztók, amiket fel tudsz csavarozni falra, de ha – mint én – a polc aljára akarod felcsavarni és nem akarod „feldugni” a dugókat az aljzatba, akkor tudtommal nem sok megoldás van a piacon. És ha van, akkor sanda gyanúm, hogy jóval drágább, mint az amúgy kapható normál elosztó.
Azt nem merném állítani, hogy ez az elosztó a legjobb a világon, sőt – annyira közel vannak egymáshoz az aljzatok, hogy a hatból csak négyet tudok használni. Viszont volt itthon, valamint kellett, hát használtam. Remélem a többi is hasonló méretekkel rendelkezik, és akkor kicserélhetem olyanra, ahol minden aljzatot ki tudok használni.
Az eddigi klipszeket elforgattam, átméreteztem, és a stabilitás érdekében egy hátsó fület/kart adtam hozzá merevítővel. A furatokat is áthelyeztem, az egyiket a pántba rézsútosan, a másikat a hátsó fülbe. A megoldás suboptimális, az elosztót tartja, gond nélkül lehet dugót bedugni és kivenni. Ha nagyon erőlködsz, akkor félig kipattan a pántból (de nem esik le), illetve elképzelhető, hogy elcsúszik, ami ellen lehet(ne) tenni – de nem fogok, mert „good enough”.
Labtec hangfalak hangerőszabályozójának rögzítése
Az ezer éve (úgy 8-10) vett 2.1-es Labtec hangfalamnál a mélynyomónak csúfolt dobozból kijön egy kábel, amin van egy kapcsoló meg egy poti a hangerő szabályzására. Sokkal gyorsabban használható, mint az OS beépített szoftveres hangerőszabályzója – ha az ember megtalálja a kábeldzsungelben. Amióta azonban kapott egy cuki kis tokot, azóta tényleg csak egy mozdulat, hogy valami halkabb, hangosabb vagy teljesen néma legyen – valahogy sokkal jobban kézre áll akár gépelés közben is, mint bármilyen alsó madárfogás, hotkey, amivel hangerőt tudnék szabályozni. Az egerészésről nem is beszélve.
Disclaimer: nem vagyok audiophile, a youtube-hoz meg „elég jó”.
Ha valakinek feltűnik, hogy fejjel lefelé van a tokjába dugva: igen, és tudatosan. Egyrészt szerintem sokkal logikusabb és így ergonomikusabb is, hogy felfelé tekerem a hangosodásért, másrészt így fog a kábel lefelé lógni, ami jobb a kábelnek is.
Kábelek rögzítése
Thingiverse-en találtam egy egyszerű modellt, amit falon vezetett kábelek rögzítésére találtak ki (simple cable hook). Számomra a rögzítés használhatatlannak tűnt, ezért inkább létrehoztam két lyukat, hogy az erőhatáshoz közelebb tudjam felcsavarni a polc aljára. A nagyobb lyukon csavarhúzó vagy min 50mm-es bit fér csak át (a 25mm-es túl rövid a kábeltartó mélységéhez). Ízlés szerint felfúrtam egy párat a stratégiailag fontosabb helyekre. Most három van, ami elégnek tűnik ahhoz, hogy a kábeleket fönn tartsa, ha meg több kábel lesz, akkor majd gyártok újabbakat. Vagy ha egyéb megfontolásokból több rendszerezésre vágyok. – A modell licence nem teszi lehetővé, hogy az STL file-t megosszam.
A kábeleket nem csak a háttérben akartam rögzíteni és vezetni, hanem a polc éle mentén is külső vinyóktól a 220V-os aljzathoz, valamint az USB hub-hoz. Ezt azért teszem, mert vannak kábelek, amiket relatív könnyen akarok mozgatni anélkül, hogy sokat kelljen turkálnom, de mégis szép, rendezett állapotban legyenek. Tipikusan a külső vinyók ilyenek, amiket néha elviszek egyik szobából a másikba a gyorsabb adatmozgatás érdekében. Ugyanitt akarom a notebook tápkábelét is vezetni. A fenti képen is látható polc jelenleg fele részben tartalmaz külső vinyókat, illetve fele részt random stuffot, pl. a Reprap ABS Prusa I2 elemeit éppen, de a cél az lenne, hogy ha valamit kütyülök, akkor az ahhoz szükséges kiegészítők, csavarok, forrasztó stb pakolom oda, hogy egyszerre legyen elérhető, de mégis az asztalon „kívül”. Ebből a gondolatból kiindulva a fix kábelcsatorna helyett inkább kampókat készítettem, amiket igény szerint rögzíthetek a polchoz is, de elég stabil ahhoz, hogy rátoljam a polcra.
SD kártyák
Micro-SD kártyákhoz vettem ezt a jó kis rendszerezőt, és teljesen elégedett vagyok vele. Főleg utazásnál használnám, hogy az action-cam-ben könnyen és gyorsan tudjak SD kártyát cserélni – ha szükséges. Normál méretű SD kártyákhoz is vannak gyári tartók, de egyet se találtam, mint amilyenre vágytam. Thingiversen rengeteg van, nekem ez volt az első szimpatikus. Hasznos, kényelmes és kellemes használni, de ha még egyszer kellene nyomtatnom, akkor lehet egy másik fajtát nyomtatnék ki 🙂
Amit viszont biztos nem szívesen látnék az asztalomon, az az SD + micro-SD + USB stickes kombinációk. Valamiért úgy érzem, hogy ezek nem valóak az én workflowomhoz – de ettől még sokaknak bejöhet, különben nem lenne ennyi verzió belőle.
És végül had említsem meg azt az igen pici elemet, amit azért nyomattam, mert a
3D nyomtatóhoz használt szerszámok
a már meglévő dobozukban állandóan összevissza estek. Úgyhogy amikor kipakoltam őket az üressé vált íróasztalomra, akkor hirtelen megvilágosodtam: ha elválasztom egymástól a fogókat, akkor világbéke lesz azon a 78 négyzetcentiméteren. Hacsak nem vettél valamelyik drogériában pont ugyanilyen szettet, amiből ez a tartó is van, akkor egész biztos nem fogod tudni használni az STL-t, de talán téged is inspirál egy ehhez hasonló választó elkészítésére. A választó maga sem haszontalan terület, a képen egy imbusz kulcs van benne, de ott tartok egy 25centis zollstockot és egy PH 2-es csavarhúzót is.
Nagy ötletem az volt, hogy forró ragasztóval ragasszam be a dobozba (és kérlek ne kérdezd meg, hogy miért nem gondoltam a pillanatragasztóra), ezért a modellnél mindkét oldalon kétszer 3mm sávot kivágtam, ami – ha Te is hasonlóan csinálnád – simán lehetett volna kevesebb is. 3mm rést forró ragasztóval kitölteni kínszenvedés.
Hogyan készült?
A modelleket Tinkercad-ben készítettem, ami egy nagyon egyszerű, webes felületet ad, és tökéletes belépő a 3D modellezés világába olyan grafikailag képzetlen embereknek, mint én is vagyok. Nagyon sok Youtube videót néztem Chuck Hellebuyck-tól, aki a saját 3D projektjeinél röviden megmutatja, hogy mit és hogyan csinált. Nem a legszofisztikáltabb editor a Tinkercadé, vagy nem lehet éleket kerekíteni, vagy én még nem jöttem rá hogyan lehet, de alap formákat összepakolni (úgy is mint minden egyes modellt, amit létrehoztam) nagyon kellemes.
A saját modellek STL file-jait felraktam a MyMiniFactory és a Thingiverse oldalakra is.
Ilyen lett
Az összhatás a felső, kiemelt képten látható, és egy kicsit sajnálom, hogy nem készítettem „ilyen volt” képet előtte, de szerintem mindent elmond az, hogy az asztalom min.25%-a használhatatlan volt, mert kábelek tekergőztek rajta.
Lesz folytatás is,
- a notebooknak kell egy kis támogatás, de azt szerintem nem 3D nyomtatóval készítem (majd meglátjuk)
- folyamatban van egy kamerakar elkészítése, amiről a Facebook oldalamon már tettem fel képeket (most úgy tűnik, hogy csak
egykéthárom elem hiányzik, de ez képlékeny) - több telefonomnak is kell mindenféle rögzítés, amiket különféle okokból használni szoktam
- vannak még más szerszámok, eszközök is, amiket 3D nyomtatásnál használok, és tárolni kell őket
- kellene valami megoldás az íróeszközöknek is, ami jobban passzol az asztal elrendezéséhez, mint a mostani
- és ha ez nem elég, akkor majd jön valami, mert rendszerezésbe mindig lehet valami újat vinni 🙂
