Migrálni csak szépen? – Egy frászt!

A projektünkben kinőttük a szervereinket, meg ráadásul a security concept is megváltozott, azaz kapunk (fizetünk érte, persze) két szép új szervert. A különböző megrendelési nehézségeket hagyjuk, a lényeg, hogy jön a két gép. Az egyiket fejlesztésre kapjuk, a másikat meg éles üzemre. Tesztszerver nincs, hogy miért, azt megint hagyjuk, írtam már eleget, hogy mennyire kaotikus ez a projekt.

Sajnos az éles üzemre szánt szerver hamarabb érkezett meg, mint a fejlesztésre szánt, a felhasználó meg szeretné használatba venni. Miközben mi én egy roll-out/deployment eljáráson dolgozunk dolgozom. Ami azt jelenti, hogy átmásoljuk(!) nyilván scp-vel a meglévő file-okat, mert egy webszerver migrálása ugye “csak” ennyi, meg majd az adatinputért felelős scripteket aktualizáljuk az új környezethez.

Mivel azonban ez gyorsan nem megy, azt csináljuk meg, hogy az új szerverre érkezzenek az adatokat, onnan toljuk át automatikusan a régi szerverre, mert így a security conceptnek majd jól megfelelünk.

Én meg verem a fejem a falba és sikítófrász közeli állapotban vagyok…

(Csak zárójelesen jelzem meg, hogy az új szerverekre igényelni kellett hozzáférést, amire kaptam kétszer is jelszót, de érdekes módon az egyetlen elérhető gépen nincs fent a felhasználóm. Volt valami gond, de elfelejtette, hogy mi, nem is csinált vele semmit. WTF, szeptember végén küldtük el a kérvényt…)

2 Comments

  1. Én is végigcsináltam már jópár migrációs projektet, de egyik sem ment (és szerintem nem is mehet soha) zökkenőmentesen.

    Csak azt tudom javasolni: türelem, türelem, rózsát (hozzáférést) teremt.

  2. Nekem is ez a tapasztalatom, és szerintem ezért is készült a céges eljárásterv is. Pont ezért érdemes “rendesen” csinálni és nem úgy, hogy elkezdjük a valóságot az elképzeléseinkhez görbíteni, aztán “majd a következő kiszállítandó anyagtól rendesen csináljuk”.

Comments are closed.