Olvasónapló: Brandon Sanderson – Ködszerzet sorozat

kodszerzet

Régen olvastam fantasy regényt és a Ködszerzet sorozat randon Sanderson-tól pont az volt, amire igényem volt. A sorozat nem teljes, mivel Brandon Sanderson még írja a sorban ötödik könyvet (magyarul több könyv is két részre lett osztva, imígyen csak az első három rész jelent meg [lásd: wiki]). Ezt az öt magyar regényt olvastam én el 5 éjszaka, kvázi alvás helyett.

A könyv szépsége, hogy szerepjátékos énem az akcióknál bejelzett: itt most megdobta a tumble-t, ott nem, dobott egy kritikált, megvan a mentő satöbbi. Ez egy “normál” könyvnél hátrány, de mivel a Mistborn sorozat hátterében valóban van szerepjáték, sőt videójáték is készült belőle, ezért inkább előnyként veszem, ha a játékmenet levehető a világot kísérő könyvekből. (Szépséghiba, hogy 3 évvel a szerepjáték előtt jelent meg az első könyv, node attól, hogy nem írták meg, még lehet, hogy már játszották…)

Külön jó pont, hogy szépen vezeti fel a világot, de nem szájbarágós: konkrét, a történet szempontjából lényeges eseményeken keresztül vezeti be a mágikus képességeket és lényeket, kerek egészet alkotva. Ez a fajta felvezetés minden bizonnyal a “Sanderson első törvényéből” adódhat, amiben kifejti, hogy a mágiával megoldott történetszál pont annyira lesz érthető az olvasónak, amennyire a mágia.

A harmadik (magyarul ötödik) könyv végén létezik egy kvázi lezárás: a világot bevezető eposzi történet végére érünk, szabad utat engedve a további történeteknek.

Összességében, anélkül, hogy irodalmi boncolgatásba belemennék – amihez úgy se értek, a legtöbb, amit elmondhatok erről a sorozatról, hogy játszanám.