Mire jó az iPad?

Vegyes érzelmekkel fogadtam az iPad érkezését, egyrészt tele voltam hatalmas elvárásokkal, másrészt kicsit tartottam is ezektől az elvárásoktól.  Ott, akkor, amikor kihámoztam dobozából, még tényleg hittem abban, hogy meg fogok térni, hogy ezentúl napi 24 órában fogok Handrást olvasni, és a melón kívül, ahol a céges DELL-t lehet használni kizárólag, csak Mac-et fogok használni.

Az iPad ugyanis szép, sőt, gyönyörű, amennyire csak egy számítógép lehet. A Apple régóta tudja, hogy kell designnal a geek szíveket megdobogtatni, s miután az iPhone elég jól bizonyítja eme külcsín diadalát, itt se tértek el tőle. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy majd ezzel fogok mindent olvasni és kikapcsolódásként valami aprósággal majd játszadozom.

Aztán jött a nagy pofára esés, amikor bekapcsoltam. Az iPad leírása semmitmondó, ne vedd a szádba, ne edd meg, ilyenek vannak rajta, de a sok apró betűs rész között én nem láttam azt, hogy dugd be egy másik gépbe. Asszociációs képességeim alapján ugyanis mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ehhez a stand alone géphez szükségem van egy másikra. Már meg mi a jó pityókás jóreggeltnek kell nekem egy másik gép, amikor ezzel itt meg kéne tudni mindent oldani. De nem, mert az iPad az egy nagyranőtt iPod, összeeresztve az iPhone-nal. Ugyanezt hallottam anno a szifonról is, de azt nem, hogy az aktiváláshoz először iTunesba kéne dugni.

Itt értem el azt a pontot, hogy ha nincs Wyctim, akkor szépen visszacsomagolom az egész hóbelevancot és rá se nézek két héten keresztül. Mert ha már ilyen disznóságot elkövetnek – úgymint hogy csak másik számítógépen keresztül tudod regisztrálni magad az iTunes-hoz – akkor bizony az is lehet, hogy az akkumulátor mellett usert se lehet cserélni. De Wyctim megnyugtatott, hogy persze lehet, csak ez az USB-s dugdosás a hülyeség.

Azt nem mondta, hogy ha én ilyen mezei próbaemberként nem akarom rögtön a bankkártyámat az Apple online fizetési rendszerében rögzíteni – mert az ingyenesség jó dolog – akkor azzal további órákat fogok szívni. Hál istennek egyrészt találtam egy részletes angol nyelvű leírást, másrészt Windowson felnőve tudom azt, hogy az embernek időnként újra kell indítania a dolgokat. Így újra kell indítanod az iTunes-t is, mikor US Store-ra váltasz, mert ha nem teszed, akkor akkorát szívsz, mint én.

Biztos az almások nem ennyire kukacosak mint én, de azt nem gondoltam volna, hogy egy bolt váltás után az ingyenes app “vételekor”, ha kiválasztom a “None” fizetési konstrukciót, akkor elutasítja a regisztrációm, mert a bankkártya adatokat nem tudta érvényesíteni. S mert az Apple tökéletes, ezért háromszor is megpróbáltam végigmenni a regisztráción (nemcsak német, de amcsi boltban is), hogy tutira én nézem el ezt a bankkártyás dolgot.  Ja, és ne az iTunes-ban próbálkozz, hanem annak az AppStore részlegében, mert különben megint bukta …

Mire ide eljutottam, pokolba kívántam a napot, amikor engedélyt kértem a táblácska kicsomagolására, meg azt is, amikor először kezdtem csorgatni a nyálam egy Macintosh designra.  Aztán persze lenyugodtam és két nappal később már szívesen játszadoztam vele, de a szám íze keserű maradt.

Gondolom mostanra már kiderült, nem jöttem rá, hogy mire jó az iPad. Olvasni pl. jó vele, de csak notebookokkal tudom összehasonlítani – ami pont nem ad választ arra, hogy az e-readertől lesz-e migrénem vagy sem, mert ez nem e-reader. Játszadozni is jó volt vele, pl. a tévé előtt ülve. A Youtube app remek, mindenféle zavaró tényezők nélkül tudod nézni a filmeket HD minőségben – ez a barátom kedvence, aki így nézett végig egy tutorial sorozatot.  Nekem a mobilRSS tetszett, amivel nyugodtan tudtam olvasni a GoogleReader RSS feedeket – kivéve a youtube feliratkozásokat. Nem firkáltam vele sokat, bár a virtuális keyboard meglepően kényelmes és könnyen használható.

Miközben az ingyenes app-okra vadásztam, rengeteg klassznak tűnő fizetős szoftver jött velem szembe. Ilyen volt pl. a csillagokra vadászó (ezt talán pont Handrás említette), amit szívesen kipróbálnék egyszer. Volt jó pár képregény (Marvel pl) és számos tudományos ismeretterjesztő cucc, ami szerintem tök jó lehet. Újdonsült golfozóként nagyon tetszett a golfpályák  térképgyűjteménye – még akkor is, ha a golfpályára inkább az iPhone-t vinném magammal, mint az iPad-et.

Vannak persze célprogramok iPadra, amelyekkel jól lehet eredményeket prezentálni, legyen szó kórházakról vagy éppen a CSI-ről (bár ott másféle tabletet használnak).

Talán ha lenne még pár hetem, pár hónapom, hogy játszadozzak az iPad-dal, akkor a végére rájönnék, hogy mire jó. Per pillanat egy roppant drága játékszernek tűnik, amire még a fejlesztés is költséges és – figyelembe véve az engedélyezési rendszert – rizikós.

4 Comments

  1. Az iPad egy fotelgép, azaz alapvetően olvasol, videózol, játszol, netezel. Ennyi. Nem kell világmegváltó dolgokat várni tőle. 🙂

    Mellesleg – ahogy eddig észrevettem – a 40 éves korosztály kedvenc internetező eszköze is.

  2. Fotelgép 799 euróért? Ennyi pénzért én többet várnék…

    Onnantól, hogy valaki beállította a 40-eseknek az iTunest az elején működik a dolog, a környezetem legalábbis kedvtelve nézegette, majd kijelentette, hogy “ennyi pénzért nem kell”.

3 Trackbacks / Pingbacks

  1. Tweets that mention Mire jó az iPad? | GeekLány -- Topsy.com
  2. Miről írj ha népszerű tech blogger akarsz lenni | Evenich Norbert blogja
  3. Az Apple-ről és a fanboyokról | GeekLány

Comments are closed.