A globalizáció margójára

Nyaralni mobilnet nélkül béna. Hogy keretes szerkezetbe foglaljam ezt a postot, a saját nyaralásomra is kitérnék: egyre kevésbé szeretem, hogy az adott országban nem tudom használni a mobilnetet. Múltkor, Belgiumban helyi prepaid kártya vásárlásával oldottam meg ezt a dolgot, de hosszú hétvégékre nem fogom megtenni ezt egy sor másik országgal. Annyian dolgoznak ott az Unióban, nem lehetne hatalmi szóval tenni valamit annak érdekében, hogy a pórnép, vagyis az EU 500 milliós lakossága kulturáltan tudjon netezni, telefonálni, akkor is, ha épp átlép egy virtualizált határt? Tudom, hogy lerágott csont, de akkor is. Mi kell ahhoz, hogy ebben a témában legyen elmozdulás?

Webisztán

Az egy dolog, hogy a fapados járatokkal Európa szerte tudunk olcsón utazgatni, az meg egy másik, hogy szeretjük hollétünket konstans megosztani a világgal, legyen az foursquare, facebook vagy twitter. Egy másik dolog, hogy egyes országokból egyes szolgáltatások nem elérhetőek. Vannak pl. hozzám hasonló elvetemült emberek, akik két (esetleg több) országban élnek. Ennek olyan vonzatai vannak, hogy ha pl. Magyarországon vagyok, de dolgozom, akkor német IP-ről jelentkezem be a világba. Ilyen nagyon tudom utálni, hogy valami nem jelenik meg, mert ez “csak a magyaroknak” szól. Ennél  már csak a “csak US” címkézés az undorítóbb – de csak azért, mert ebből lényegesen több van.

Üzenem a különböző, geo location alapján kitiltó szolgáltatónak, hogy tök fölöslegesen pedáloznak, amikor gond nélkül leccupanthatom cuccaikat egy az adott országban működő proxy segítségével. Az meg külön vicces, amikor az egyik oldalon letiltják, a másik megosztón meg nem érdekli a népet …