Behálózott főzőcskézés

Amikor a Webisztánon elkezdtem olvasni a Mindmegette iPhone app-ról, totál lelkes voltam. Igen, kellenek ilyen alkalmazások és igen, fontos, hogy tudjunk róla mi, felhasználók.

Aztán tovább olvastam HH írását és egyre az motoszkált a fejemben, hogy eme tisztes úriember még életében nem főzőtt tojásrántottán kívül egyebet meg néhol arra is gondoltam, hogy progamot se írt még soha.

Főzőcskézzünk

Kezdjük a főzéssel. A főzés maga 4 részből áll (mosogatást nem írom, mert szerintem az csak egy élvezet nélküli, de szükséges utómunka).

  1. kiválasztás
  2. bevásárlás
  3. főzés
  4. elfogyasztás

Lássuk be, egyszerűbb is a konyhapultnál ácsorogva mobilon kikeresni egy receptet, mint kipakolni a konyhaasztalra a laptopot, a töltőjét, az egeret, beizzítani a gépet, és weboldalakon keresgélni.

Az ember előre kikeresi a receptet vagy az otthon meglévő összetevők alapján, vagy az alkalomra készülve, vagy mert éppen megkívánta. Aztán összehasonlítja a “mi kell hozzá” listát a “mi van hozzá meg” listával és a különbözetet megvásárolja (ideális esetben a két halmaz egyenlő, de legalábbis van közös metszetük). A bevásárlásra listát készítünk, amire a főzéshez szükséges összetevők mellé felírjuk az egyéb megveendő dolgokat. Pl. húsvéti tojás. Ha mindennel megvagyunk és még nem dőltünk ki, akkor nekiállhatunk főzni (de az is lehet, hogy ezt csak másnap tesszük meg). Aztán megesszük.

Ezt persze meg lehet csinálni egy app-pal (mért ne lehetne?), pl. a bevásárló listát milyen jó lenne a recept alapján összeállíttatni, aztán editálni az alapján, ami van otthon, meg az alapján, ami kell. Ha már itt tartunk, jó lenne olyan hűtő meg konyhaszekrény, ami tudja, hogy mi van benne és a kiválasztott recept alapján automatikusan legenerálja a különbséget, meg azokat a dolgokat, amik lassan elfogynak…

Főzéshez már nem használnék iPhone-t, mert kicsi, nem fér rá a recept. Nem is látom, mert fekszik, vagy hozzádöntöm valamihez és eldől. Persze biztos van hozzá ilyen tartó, láttam lehet jókat barkácsolni, biztos lehet venni is. Akkor is kicsi, pöttöm, ha rajta van az egész recept, akkor hangyányi betűkkel, ha meg nincs, akkor scrollozni kell.

 Én netbookkal főzők (főztem notebookkal is, amíg nem volt netbook, de az tényleg sok helyet foglal el). Nem kell hozzá se egér, se töltő. Komolyan, ha netbookod (notebookod) nem bírja ki azt az 1-2 órát, amíg aktívan készíted az ételt (nem azt a további két órát, amíg rotyog a pörkölt), akkor vegyél bele aksit. Szép nagy képernyője van, támasztani se kell, jól látod a rezsó mellett állva is és nem kell hozzányúlnod hagymás, húsos, tésztától trutymákos kézzel.

Főzésnél ugyanis koszos leszel, mint az autószerelésnél. Autót se szerelnél iPhone-nal, nem scrolloznál olajtól feketéllő kézzel, hogy akkor most hol is kell nekiesni a flexszel.

Egyébként egeret se használok, sőt tapipadot is igen nagyon ritkán és nem is chatelek – mármint főzés közben. Kevergetés közben, az más, akkor már összedobtam a kaját egy helyre, tiszta vagyok és illatos, akkor már lehet dumálni.

Programozzunk

Mielőtt nekiesünk egy programnak, el kell döntenünk, hogy mit akarunk vele elérni. Pl. HH nem tudja mit akar vele elérni, mert egyszerre akar vele főzni és ételt értékelni, bevásárolni, közösen bulizni és fenéket tisztába tetetni.

Ugyan már, döntsük el, hogy mit akarunk vele: főzni, bevásárolni vagy haverkodni (esetleg mindkettőt)? Írjuk le, hogy mik vele a céljaink, mi az, ami ebből elérhető.

Elsősorban a közösségi funkciókat hiányolom ebből a magyar mobilappból is. Például ha kipikkelek egy receptet, és azt el is készítem, jó lenne, ha meg tudnám osztani a saját ételemről készült képet a közösséggel. Vagy ha láthatnám, hogy mások – például ismerőseim – melyik ételt hogyan értékelik. Esetleg mik a legmenőbb ételek a héten, mik a legnépszerűbb alapanyagok, mit főzzek húsvétra, hol van a legközelebbi piac, a legközelebbi szupermarket, a legközelebbi hely, ahol például pirospaprikát tudok vásárolni…

Nézzük HH igényeit. A mindmegette.hu – láss csodát – receptgyűjtemény. Rengeteg receptet tartalmaz, meg tudja azt is, hogy kik a haverjaim és ők milyen recepteket szeretnek. Az ezzel kapcsolatos igények teljesítése – főleg ha már a weboldal is kínálja – elvárható. Jogos elvárás az is, hogy a képeket és videókat fel tudjam tölteni, miután ilyen szolgáltatás a weboldalon is létezik.

Nincsenek viszont benne boltok, hogy mit, hol és mennyiért lehet venni. Lehet persze bővíteni az adatbázist, de ne felejtsük el, hogy meglévő anyagból dolgoznak a programozók. Ha bővítik, akkor át kell vezetni a weboldalra is. Plussz pont, de nem elsődleges igény egy gasztoszájtnál. Pl. most, hogy a receptelősdi jól működik, lehetne bele ilyen módon pénzt ölni. Rakjuk bele a kedvenc élelmiszer boltjainkat is, értékeljük azokat kínálat, ár, minőség és barátságos eladás alapján. Reklámfelület is eladható ezzel tutira.

Azt viszont nehéz elképzelnem, hogy piff paff lekódól valaki egy olyan adatbázist, ami alapján a program felismeri a zöldségeket, húsokat. (Ha igen, azonnal szaladok iPhone-t venni.) Biztos nem lehetetlen, de ehhez is kell egy még nemlétező adatbázis létrehozása (vagy megvásárlása, ha van ilyen), a felismerést meghatározó elemek megadása ésatöbbi ésatöbbi. Ez pedig mind pénz és idő, de legfőképp idő, ami meg pénz. Róka fogta csuka, csuka fogta róka.

Fogyasztás

A Mindmegette app-nak tessék szépen örülni. Igényeket lehet írni, de könyörgöm, maradjunk a realitások talaján és ne soroljuk fel egyből a toronyórát lánccal a kívánságlista legelején, meg ne állítsuk be úgy az életet, mintha iPhone nélkül a szöget se tudnánk beverni.

A Mindmegette megcsinálta 50%-ban app-ként azt, ami létezik a weboldalon. Ott vannak a receptek, lehet bennük keresgélni, meg kedvenceket összeállítani. Ez a cél és ez a törekvés, ez az alkalmazás jellege. Gasztronómia. Ehhez hozzá lehet venni a közösségi információkból mindazt, ami az alkalmazás fejlesztésekor rendelkezésünkre áll. Esetleges statisztikák a legkeresettebb ételekről, aktuális recept trendek, haverok kedvenc receptjei, képek, videók megosztása..

Az összes többivel HH olyan magasra teszi mások léceit, amit még maga sem igazán tudna megugrani. Hol a webisztán közössége? Hol vannak a legjobb netes lelőhelyek listája? Hol vannak a kedvenc webes alkalmazásaink? Hol vannak közzelben lévő a netcafék listája? Az online macboltok és pcboltok, ahol jófej eladók vannak és még olcsón is számítják a videókártyát? És végül hol az augmented reality, ami felismeri az 1000 éves SCSI kártyámról, hogy az egy Adaptec 1542B?

5 Comments

  1. note: aktivan fozok, es jelentos reszben szolgaltatasok (web, mobil, sn app) tervezesebol elek.

    sot, bevasarlas kozben is a mobilomon szoktam keresgelni h ebbol vagy abbol mit is lehetne fozni. a mobil ugyanis – ellentetben a laptoppal – mindig nalam van, mindig keznel van. a fozes kozben is, es a bevasarlas kozben is.
    vitatkoznek azzal h a fozes csak ugy kezdodhet h kivalasztunk egy etelt. fozni epp ugy is lehet h a kozertben megtetszik egy alapanyag, es ahhoz keresek receptet.
    a receptek ertekelese, sajat verziok feltoltese (kepkent, szovegesen) pedig szerintem nem toronyora lanccal, hanem alapfunkcio egy receptes alkalmazasnal.
    az etelfelismeres valoban nehezebb kerdes. de erdemes elgondolkodni a vonalkod hasznosithatosagan. valamint a mindmegette szajtnak letezik receptkonyve is, amibe kivaloan elhelyezheto qr kod. qr kod alapjan pedig egybol el lehet menteni az adott receptet a mobilra a kedvencek koze.

    (lehet h maga az alapanyagfelismeres meg tul nagy falat egy vezeto magyar mediacegnek (axel-springer), de epp ezert is irtam a postba h lehet h meg ez rocket science, de azert egy gondolatkiserletet, technikai megvalosithatosagi tanulmanyt ez is megerne. a fotorol felismerhetok a szinek, es a forma is, valamint ott a hasonlo felhasznaloi kepek adatbazisa. nemzetkozi siker is lehetne belole. de ezt csak zarojelben jegyeztem meg.)

  2. meg valami: szerencsere ma mar nem kell eldontenunk programozas megkezdese elott h egeszen pontosan mire is fogjuk hasznalni az adott szoftvert a jovoben. egy iphone app nem dobozos szoftver, meg akkor sem, ha a release-eles kisse csatornazottabb, mint mas teruleteken megszokhattuk. termeszetesen akkor is bele lehet tenni egy etelkep-megoszto funkciot egy szoftverbe, ha korabban nem ugy terveztuk a szoftvert, h ez a funkcio is legyen benne. a folyamatos, interativ fejlesztes korat eljuk. nem a dobozos szoftvereket.

  3. A toronyórát lánccal nem azokra a pontokra mondtam, amik a weblapon elérhetőek (képek feltöltése stb), hanem az olyan extra feature-ökre, amiket maga a weboldal sem szolgáltat per pillanat (boltok listája, .
    A programozás rákfenéje szerintem meg pont az, amikor belecsapunk a lecsó közepébe és elkezdünk kódolni. Kell egy cél, amit el akarunk érni, ahonnan tovább akarunk menni, ahová végső soron el akarunk érni (ne kelljen már rendszertervezési kiselőadást tartanom, ha ebből élsz tudnod kell ezt jól :)) Ez pedig nem kizárólag a dobozos szoftverek sajátossága, hanem a jól megtervezett, továbbfejleszthető programoké. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül UML ábrát kell rajzolni egy kis méretű, kevés funkcióval rendelkező app-hoz.
    Azt hiszem ezzel jelentősen eltértünk a témától.

    Egyébként a zöldségek felismerése augmented realityvel valószínűleg elég nagy falat egy _médiacégnek_, ha a Fraunhofer Institute, akik új szoftver megoldások létrehozásában vezetőnek számítanak Németországban, még mindig rágódik az AR-en. És utóbbinál sem a pénzből van hiány… Amúgy meg persze, foglalkozzanak vele, én örülnék neki, ha HU-ban hoznák ezt létre, de ettől még nem kéne elvárásként, hiányzó funkcióként megjeleníteni az appnál.

  4. hat nekem marpedig ezek azok az elvarasaim 2010-ben egy apptol. ez van. a velemenyem irom meg a blogomban. ennyi.

    a tartalommegosztas, a kozossegisek, a kozossegisegen alapulo ajanlorendszer implementalasa szerintem fontos alapdolog egy jo mobilalkalmazasnal is.

    az AR inkabb csak gondolatebreszto, mint korabban is irtam. folosleges olyan dolgokon lovagolni, amit nem mondtam. es nem is kepviselek.

    a szoftverfejleszteshez pedig annyit, h igen, a “lecsoba belecsapas” nelkul nem lehet nagyobb leptekben elorehaladni. a webes fejlesztesek eseteben nincs ido fel-egy eves giga projekttervek osszeacsolasara. foleg nem mobil app szinten. nem mindenki dolgozik az sap-nal. es hala istennek, a tobbseg nem is ugy gondolkodik, mint egy nagyvallalati szoftvertervezo.

    a post elso bekezdeseiben olvashato szemelyeskedo megjegyzesek amugy szamomra sokkal sajnalatosabbak, mint a fenti topikok kapcsan felmerulo esetleges egyet nem ertes.

    de hat vegul is egy no is lehet eloiteletes. meg akkor is, ha arkitekt.

  5. Disclaimer: soha nem dolgoztam az sap-nál. Na nem mintha ebből a szempontból nem lenne teljesen mindegy, hogy kiknek dolgoztam eddig.

    Egyébként dolgoztam kis cégeknél, kis projekteken és fejlesztettem saját magamnak is, csak úgy hobbiból és van webes app, amit egy gamer közösségnek csináltam – ha érdekel. Ha nem is született mindig dokumentáció, de mindenhol készült egy szöveges alapú csontváz (néha mindmap) az elérni kívánt feature-ökről, ami alapján a programozást is végeztem.

    Meglep, hogy személyeskedésnek érzed a bejegyzésed alapján bennem felmerült gondolataimat. És hogy ennek kapcsán Téged idézzelek: “a velemenyem irom meg a blogomban. ennyi.”

Comments are closed.