Linux prompt fejlesztéshez

Tekintsünk el attól, hogy többed magammal közvetlen a szerveren hekkelem a forráskódot, és nézzük inkább azt, hogy hogyan lehet ezt az egyébként áldatlan állapotot elviselhetové varázsolni.

Elso lépésként, miután a gépre elhelyeztem a forráskód második példányát (pontosabban egy második verzióját), kellett egy módszer, amivel a prompt-ból megtudom, hogy merre járok. Eddig ugyanis csak az aktuális könyvtárnevet adta vissza, amibol nem derült ki, hogy kirol van szó. Mivel a path tetszolegesen hosszú lehet, ezért az

export PS1="\e[0;32m\w\n\r[ENT: \u@\h \W$ \e[m"

beállítás mellett tettem le a voksom, ami egyrészt gyönyöru klasszikus hercules-zöld színt hoz a terminál ablakomba (hiába na, a Matrix óta gyengém ez a szín kombó), másrészt olyan formába sikerült általa a promptot öntenem, ami ugyan kicsit helypocsékoló, de mégis eléggé informatív.

A prompt beállításánál látható

\e[0;32m

állítja át a színt és a

\e[m

zárja le, azaz a parancsok nem Matrix-zöld színben lesznek (mint mondjuk a fentebb említett Hercules monitoron).

A

\w

a teljes path írja ki, a

\n\r

pedig egy new-line + carriage return párossal új sort kezd.

A második sorba konstansként elhelyeztem az „ENT: ” szócskát (ezzel egyértelmuen jelölve, hogy melyik szerveren vagyok). A

\u@\h

a user@host részért felelos (igen, a host név is egyértelmuen jelzi, hogy melyik szerveren vagyok, de amikor az ember új a környezetben és kriptikus hostnevek vannak, akkor jól jön az a statikus rövidítés is :)). Végül a

\W$

zárja a sormintát, ami az aktuális könyvtárnevet adja vissza a $ jellel lezárva.

Mivel hamarosan másik szerverre költözünk, ahol remélhetoleg „normálisabb” programkörnyezettel dolgozhatunk, ami lehetové teszi a trunk-branch-tags tetszoleges számú használatát (valószínuleg nem), jobb ha több példányban megvan ez a kis beállítás.

További – nagyon részletesen összeszedett és példákkal illusztrált – infókat a Bash Shell PS1: 10 Examples to make your Linux prompt like Angelina Jolie oldalon olvashattok.