A Basic Thinking Blog szerint a kormány zöld utat adott a gyermekpornográfia ellen indított internetes cenzúrának, augusztus 1-től az ilyen oldalak elzárhatóak.
Rosszmájú véleményem szerint a törvény a munkanélküliség elleni harc egyik formája: hiszen ahelyett, hogy a zsaruk azokat kergetnék, akik gyerekeket akarnak megrontani, számos olyan munkatársat vehetnek fel, akik feladata a gyerekpornó-oldalak hajkurászása. Ehhez különösebb előképzettség pedig nem kell. Oldal megjegyez, cím elküld megfelelő helyre, innentől az internetet meghackelik (DNS hijacking), és voilá elérhetetlen lesz az oldal.
Persze akkor is elérhetetlen, ha letöröltetik az oldalt…
Nincs más hátra, jön az alkotmánybíróság, amely még egyszer meghányja-veti, hogy az internet cenzúra mennyire ellenes az alapvető emberi jogainkkal (úgymint szólásszabadság). Sokak szerint Németországot egy lépés választja el, hogy Iránhoz és Kínához hasonlatosan beleszóljon abba, hogy mit nézhetnek a lakói, milyen oldalakat látogathatnak.
Ha pedig egyszer már felállítják az Internet-Rendőrséget (a KriPo, a bűnügyi rendőrség alosztályaként), akkor már semmi sem áll útjukba, hogy a feladatkörüket kiterjesszék, és esetlegesen a politikai ellenzéket hallgattassák el.
Nem mintha a német kormány erről lenne ismert az elmúlt évtizedekben.
Mi a baj ezzel a törvénnyel?
Eltekintve attól, hogy hatalmas emberi erőforrásra van szükség az oldalak folyamatos keresésére, indexelésére (lehet megveszik valamelyik keresőmotort, vagy együttműködnek a nagyobb keresőkkel?) és átnézésére, a hangzatos védelmi funkción túl semmit nem segít.
Ha én olyan személy lennék, aki nem akarja, hogy bárki lássa azt, amit mutatni akarok, akkor egy VPN-t működtetnék. A VPN virtuális privát hálózat angol rövidítése. Egyszerűen leírva úgy működik, hogy egy adott szoftverrel (pl. OpenVPN) bejelentkezek egy ismert gépre. Ezen gépen keresztül létrejön egy új hálózat, kapok egy új IP címet is. Beállítástól függően minden, vagy kizárólag az ebbe az IP tartományba eső gépeket ezentúl ezen a hálózaton keresztül tudom elérni.
Tipikus példája, amikor otthonról melózol (HomeOffice) és egy szoftver segítségével belépsz a vállalati intranetbe. Ez esetben a szoftver egy VPN kliens, ami a nyilvános hálózaton keresztül elérhetővé teszi a zárt hálózatot. A zárt hálózaton (intranet) lévő gépek kívülről láthatatlanok (ez tűzfal beállítás kérdése).
Egy ilyen hálózat nagyszerű módja annak, hogy a rend őreinek árgus szemei elől jól el tudjam rejteni a dolgaimat.
Ráadásul a DNS hack se feltétlenül működik, a VPN szervert IP cím alapján is el lehet érni, onnantól kezdve pedig úgyis a belső névszerver segít a titkos információkkal teli szerverek elérésében.
Persze a parlamentben kevés geek van, azért reméljük, hogy a németek hivatalos online petíciója meghallgatásra talál, és végre valaki el tudja nekik mondani, hogy miért választották rossz útját a harcnak.
