1981-ben került piacra a 3,5″-os floppy. Itt van a fiókomban 100 darab. Idejét se tudom, hogy mikor használtam őket utoljára. Az elmúlt 10 évben egyszer majdnem DVD-re vittem az összeset, hiszen ezek vannak még az első munkáim. Mostantól azonban nem csak szellemi archívumomat őrzik, hanem a 2400 baudos modemem mellett a mini IT múzeumomat is gazdagítani fogják.
A floppy éveken (évtizedeken) keresztül meghatározó mértékegység volt. Mi fér rá és mi nem, és mennyire. Megbízható, de csak módjával, mégis erre mentettünk, mert nem volt jobb. 1.44 MB-tal királyoknak (királynőknek) éreztük magunkat, főleg a már korábban eltemetett 360 kilobyte-os „nagyfloppy”-t követően.
Ahogy manapság boot-rescue-cd-k vannak, úgy annak idején különböző rescue floppykat gyártottunk. Volt különböző összeállítású DOS-os, Linuxos és QNX-es is (PC-s környezetben), volt persze kedvenc is, amit mindenhova magammal vittem, amiről biztonsági mentést csináltam, mert mi lesz ha … Mert az az egy, rengetegszer megmentett vírusoktól, adatvesztésről és nem utolsó sorban saját magamtól.
A floppy egy darabka történelem, ami hiányozni ugyan nem fog, de jó ha tudjuk, hogy volt, jó ha tudjuk, hogy sok mindent köszönhettünk neki (és sok minden miatt átkozhatjuk).
Béke poraira.
Via Bigyóblog
Az hagyján, hogy már történelem, és hogy IT-ben mire használtuk, amit ma már elképzelni se tudunk.
De tudtad, hogy még fényképezőgépek is működtek vele? (Klikk a blogomra! ,-))