Bármennyire is imádnám a Star Trek féle ajtókat, amik a szobák “tulajdonosának” mindenfelé interakciója nélkül nyílnak és csukódnak (RFID, halihó!), valahogy még mindig ódzkodok attól, hogy hasonló technológiára bízzam kizárólagosan a lakásomban tartott értékeket.
Ugyanakkor ha nem garázsnyitogatónak nézzük, amit a termék neve sugall, hanem egy extra távirányítós layernek a kapuhoz, akkor már közelebb vagyunk egy használható eszközhöz. A telefon végül is mindig nálunk van, bár nap végén többnyire lemerült állapotban, de azért valószínűleg könnyebb megkeresni a táskában/zsebben stb, mint a kis csipogós távirányítót, amit a slusszkulcsra is akaszthatunk.
Vagy nem.
Lassan már nem is tudom, hogy én vagyok-e a maradi, vagy csak az igényeim lettek magasabbak és valóban használható cuccokat akarok.