Ígéretem szerint arról kellene írnom, hogy miért lett Solarisom, ehhez viszont muszáj elmondanom, hogy miért lettem Linuxos.
Annak idején, még a magyarországi internet hőskorában a Matáv (semmi magenta, semmi T, maximum a háttérben) bevezette az esténkénti és hívásonkénti max 150 Ft-os telefonköltséget. Ez az interentezőknek kedvezett, de rettenetesen, és én is azonnal rákattantam. Persze nem csak letöltöttem mindenfélét, hanem ki is próbáltam, ami az akkori, valószínűleg Win 98-as gépemen azt jelentette, hogy bizony minden install után újra kellett indítanom a gépet, ami minden egyes alkalommal megszakította a telefonhívást, azaz mindig újra kezdett ketyegni a 150Ft. ADSL meg kábelnet ekkoriban nem volt, ha volt akkor is drága volt.
A sokadik ilyen reboot után gyors fejszámolást követően rohantam az akkori Carrerába (ha jól tudom azóta megszüntek) és vettem egy akciós, 5.000 Ft-os Pentium 1-es alaplapot. Azért ezt, mert ehhez volt mindenem. AT-s ház (az alaplap még tudta kezelni), proci, egy 420M-es Conner vinyó, egy hercules kártya (a hercules monitoromhoz), meg az „apróságok”.
A Conner az első vinyóm volt, 16.000 Ft-ert vettem (+áfa) és még mindig megvan. Ha jól számolom most volt 12 éves. Persze már nem használom, de azzal áltatom magam, hogy akkor indul el újra, amikor én akarom.
Egy haverom jófejségből rakott rá Debiánt, megcsinálta a ppp-t, azaz a modemes betárcsázást, én pedig boldog voltam az első windowsos installig. A Linuxon matattam, elfelejtettem átváltani a billentyűzet megosztón átnéztem a 17″ színes monitorra, ctrl-alt-del… A reboot után a Linuxon letiltottam, hogy ctrl-alt-del-re rebootoljon, és egészen addig boldog maradtam, amíg meg nem rendeltem a UPC kábelnetjét.
A kábelnet kényszerpihenőre küldte az időközben megszeretett Linuxomat, ahol mindenféle csudálatos dolgok futottak, mint apache, php, mysql, awk, grep… Mushos koromból a tf, ami egy mushos/mudos terminál emulátor, a nevét elfelejtettem (talán tinyfugue?), pedig telepakoltam saját scriptekkel. Tf, nem kellett ennél több, ennyi elég volt, hogy elinduljon, csoda-e hát, ha csak ennyit jegyeztem meg?
A kényszerpihenő nem tartott sokáig, 2002-ben külföldre mentem dolgozni, és hogy ne teljen meg a postafiókom 2 hét alatt (akkoriban még alig pár megás postafiókokat adtak ám a freemailnél), meg hogy teamspeak-en keresztül tudjunk telefonálni, bekapcsolva maradt a gépem. Windows 2000 volt rajta és nem vette túl jó néven a 24/7-es műszakot. A hazaérkezést rendszeresen egy reboottal kezdtem, de mert már akkor is szerettem a firefoxomat telepakolni tabokkal, utáltam, hogy állandóan rebootolnom kellett.
Egy másik haverom egy kocka sörért vállalta be, hogy megszabadít a Windowsos PC-től, amire azért is kerülhetett sor, mert időközben boldog notebook tulajdonos lettem, tehát semmi munkaügyi akadálya nem volt annak, hogy rendszert váltsak. A váltás emlékeim szerint gyorsan és fájdalommentesen történt (valószínűleg nem), a végére volt desktopom is, meg szerverem is, azaz hallgathattam zenét, nézhettem filmeket, volt böngészőm, levelezőm, eclipse-m, meg persze ssh és apache, ami nélkül már nem volt élet az élet.
Ekkoriban sokat harcotam a UPC-vel, aminek eredménye az lett, hogy áttertem DSL-re, de ez egy másik történet.
Közben a sörös haver elhajózott messzi vizekre, én pedig megismertem valaki mást, aki (igen, olvassa a blogomat is :)) nélkül nem lenne ma se Linuxom se Solarisom. Már nem is tudom miért látogatott meg elöször és ájult el a szobám látványától (hihetetlenül zsúfolt) valamint borzadt el a winchestereim hangjától, mindenesetre rövid úton rábeszélt arra, hogy a szervernek kikiáltott PC-met cseréljem le valami komolyabbra. Ekkorra már mindenhol vinyók vettek körül, az egyik pont a PC gyomrából logott ki kábelen, alulról megtámasztva, hogy ne himbilimbizzen. Csoda volt, hogy működött.
Egy nagyobb bevásárlást és egy UW-SCSI vinyóhalált követően (ahol adatvesztés nem történt, hála a mirrornak) helyreállt ismét a rend és én beköltöztem a szervernek szánt szerverbe. Egy IBM Netfinity 5000 lett az enyém, három vinyóval, két táppal, két processzorral és én boldog voltam, mert ezt a gépet valóban 24/7-es üzemre találták ki. Volt rajta desktop is, de egyre ritkábban használtam, mert ennek nem volt olyan jó grafikus kártyája és nem lehetett full screenben nézni a filmeket, meg mennyivel kényelmesebb az ágyból a notebookon, de azért boldog voltam, hogy van egy Linuxom, ami mindenféle feladatokkal meg tud birkozni.
Ha mindent összevetek, akkor cirka 10 éven át voltam boldog Linux user, a hangsúly a boldogon és a useren van. Mindig voltak olyan emberek, akik segítettek az installnál, akik nélkül nem tudtam volna egyről a kettőre lépni, amikor valami újat akartam kipróbálni. A Linux szépsége számomra abban rejlett, rejlik, hogy ha egyszer beállítottál valamit, akkor az működik. Persze jól kell beállítani és én erre szívesen áldoztam söröket és unikumokat.