A Verge szerint az EU fel akarja darabolni a Google-t, hogy letörje a szarvát és hatalmát. Ez a fajta eljárás néhány speciális törvénnyel karöltve remekül működött a korábban állami tulajdonú hírközlő cégekkel (Matáv, Deutsche Telekom) szemben.
Most ugyan a Google az első lépés, de szerintem hamarosan a Facebook is pellengére kerül, nem hiába hívjuk pont ezt a két platformot „Nagy Testvérnek”.
Ez a fajta politikai beleszólás bennem kettős érzelmeket vált ki.
Egyfelől megértem a T. politikusok aggodalmát, kevés olyan cég van a fenti kettőn kívül, ami akár hasonló szinten beépült volna a mindennapi internethasználatba. A nagy hal megeszi a kicsit ráadásul a technológia világában is működni látszik, gondoljunk csak a rengeteg felvásárlásra, amik nem csak további szolgáltatási felületeket hoztak a cégeknek, de még inkább a saját hálójuk rabjává tudták tenni a felhasználót.
A feldarabolás (és a vele karöltve létrehozott speciális szabályozás) hosszú távon kemény gátat szabhat a Google EU-s továbbterjedésének és fejlődésének. Ezzel együtt lehetőséget ad más szolgáltatásoknak, hogy azok bizonyos infrastruktúrákat (?) kihasználva megvethessék a talpukat a piacon. Ez a szemlélet legalábbis olyan jól működött a telekommunikációs cégeknél, hogy a korábbi monopolhelyzetben lévő cégek ma már csupán árnyékuk egykori önmaguknak, és a monopolhelyzetet feloldani létrehozott törvények ma már innovációs gátként szolgálnak.
Ráadásul a Google terjeszkedését (felvásárlási folyamatát) amolyan virtuális háborúnak is lehetne nézni, aminek extra feature, hogy a szolgáltatás, amit bekebelez, az a Google birodalom részeként kvázi egyeduralkodó lesz. (Azért a Google is hoz néha hibás döntést, és van 1-2 szolgáltatási terület, ahol a felvásárlások ellenére képtelen megvetni a lábát. Például a közösségi hálózatok ilyenek.)
Ez azonban csak az érem egyik oldala, a másik az, hogy a politika beavatkozik a gazdaságba, ahol tulajdonképpen semmi keresnivalója sincs. (Ámbár ha virtuális háborút emlegetünk, akkor a politikusokat amolyan ENSZ békefenntartónak lehetne nevezni ebben a formában. Belátom ez a fajta nézet unortodox, és nem is passzol mindenre, ami a Google-lel kapcsolatban elmondható.)
Ez a fajta kvázi monopol helyzet úgy is csak addig marad fenn, amíg a Google megfelelő minőséget produkál, és amíg az emberek tudomásul veszik (akár így, akár úgy), hogy ebben az egyenlőségben a Google számára az emberi információ a termék.
Abban a pillanatban, hogy színre lép egy olyan társaság, akik az adott szolgáltatáson jobbat kínálnak, illetve amennyiben fellázad a nép, úgy lesz váltás. Tulajdonképpen minden Google szolgáltatásra van legalább három másik szolgáltató most is, tehát most sem mondhatnánk azt, hogy monopol helyzetben lenne.
Azt is érdemes figyelembe venni, hogy minél nagyobbra nő egy cég, annál lassabban reagál a trendekre és annál marad a trendek élén. Ha megnézzük az elmúlt 2-3 év legnagyobb netes durranásait, akkor lassan azt lehet mondani, hogy a Google egyre kevesebb nagy durranással jön elő. 5-10 éve még minden forradalmi volt, amit csinált, most viszont csak egy frissítést kapunk. Ha így haladnak tovább, akkor lassan, de biztosan eléri a Microsoft végzete: már csak egy levitézlett és sokat látott szolgáltatás lesz, amit az emberek már csak kényszerből és kényelemből használnak, és ahol tudnak, ott kacsintgatnak más megoldások felé.
Igazából nem hiszem, hogy a politikai beleszólás lényegesen meggyorsítaná ezt a folyamatot, ahogy egy kicsit keresztbe tett a Microsoftnak is a nagy EU-s antitrust perek sora, de ezek sem első, sem utolsó szegek nem voltak a koporsójában.
via.
