Amióta notebookom van imádom a helyfüggetlen életet. Még akkor is, ha az irodában docking station, billentyűzet, egér és egy második monitor teszi teljessé a munkakörnyezetet. Az ideális notebookban 1T vinyó van, több G RAM fér bele és nem nehezebb 2 kilónál. Na jó, 1 kiló lenne az ideális, de azt még a nem netbookok (régen úgy hivták őket subnotebook) se nagyon tudják elérni.
Ilyen gép nincs, pláne nem szép 17″ képernyővel és nagy felbontással (a súlyhatár lényeges! 5 kilós notebookkal nem fogok mászkálni, hiába tudja azt, amit fentebb felsoroltam).
Épp ezért – és mert van „raktáron” – PC-t építek. A házat valamikor 2000 környékén vettem, az alaplap, proci, ram és videókártya egy éves, a vinyóról most mentettem le mindent („csak” 250G, kezdetnek elég lesz), a táp is tavalyi.
Az építés sajnos ma este megakadt, mert kiderült, hogy a táp nem fér csak úgy be a házba, a ház falát rögzítő csavarok akadályt képeznek.
Az egészben az a legjobb, hogy ha végre lesz nagyképernyős gépem, akkor végre megint rászánom magam, hogy vizuális élvezetekért cserébe az edzőgépen kínozzam magam. Elvégre a szülinapomra egy DVB-T kütyüt kaptam, amit eddig nem igen tudtam használni.