Amikor 2003-ra kiderült, hogy nekem egy laptopra van szükségem, már akkor egyértelmű volt, hogy milyen gépet szeretnék:
- legyen könnyű, mert többet vagyok gyalog úton, mint kocsival
- sokáig bírja az aksija
- a teljesítménye elegendő legyen ahhoz, hogy el tudjam végezni a munkámat.
Ennek érdekében kompromisszumokra is hajlandó voltam:
- nem kell óriási képernyő, amíg köthetek rá külső monitort nagyobb felbontással.
- nem akarok vele játszani, nincs szükség hatalmas grafikai teljesítméyre
- ha nem megoldható, akkor nem kell CD-Rom se (bár akkoriban még nem voltak USB Stickek, illetve drágák voltak, de neten keresztül, pl. cross-eth kábellel már megoldható volt a két gép közötti gyors megosztás is).
A kedvencem a Sony Vaio Crusoe volt, alap kiszerelésben egy kilós súlya messze fölülmúlta az akkoriban kapható 3-4 kilós masinákat. Kiegészítő akksival akár 13 órán át is használható volt (nem ez a kiegészítő akkumulátor szerepel a linken, sajnos a 8 éves bookmarkjaim már nincsenek meg, hogy hol olvastam). Windows-zal érkezett, de mert Linus Torvalds-nak is volt ilyen gépe, természetesen volt rá Linux kernel is. Hónapokig csorgattam a nyálam és próbáltam kitalálni, hogy a cirka 700.000 Ft-os beszerzési árat (vagy a német 550.000 Ft-nak megfelelő Eurót) hogyan tudom megspórolni.
Mint látható, ezt a kategóriát sem az Apple találta ki, persze a MacBook Air-rel tökéletesítették a designt. Végső soron azonban mindegy, hogy subnotebooknak, netbookban vagy ultrabooknak nevezzük azokat a készülékeket, amik a 2003-as elvárásaimat teljesítik. A kategória neve csak marketing szempontból nem lényegtelen, hiszen egy új név köré új hype-ot lehet generálni. No és persze az új hype-ért sokan képesek sokat fizetni 🙂
Magyar zsebhez drága lesz az ultrabook
A Crusoe 1 kilós tömege (ugyanis a súlyt newtonban mérik), ami úgy látom inkább csak 850g még a mai netbookokat is “felül” múlja (bár szerintem inkább alul).
Minden esetre különleges volt, épp csak széles körben elterjedni nem tudott, akármilyen zseniális termék volt is. Talán pont azért, mert hype nem volt körülötte?
Szerintem leginkább az ár volt az akadály. 2002-2003 körül az lényegesen több pénz volt, mint amennyibe ma pl. egy MacBook Air kerül. No és persze lengte körül a “cool”ság sem, hiányzott a jó marketing – cégeknek próbálták eladni, hogy majd ez jó lesz a sokat utazó vezető beosztású alkalmazottaiknak.
Meg akkor még az egész laptop piac és használati kultúra is egész máshogy nézett ki.
De ugyanígy igaz ez az Apple akkori termékeire is, meg egy egész sor másra is…