Alig több, mint egy hónappal a bemutató után én is eljutottam a mozikba, hogy megnézzem Andy Weir sikerkönyvéből készült filmet. Nem kevés erőfeszítésembe került, hogy elkerüljem a spoilereket, hiszen a könyv nem csak hónapok óta kapható, de július vége óta ott csücsül az én éjjeliszekrényemen is elolvasásra várva. Önuralmam oka az volt, hogy legyen bármilyen jó is a film, sose fér bele mindaz, ami a könyvbe, s ha először a könyvet olvasom, akkor a film csak csalódást tud okozni. (Aki már látta előttem, tegye fel nyugodtan a kezét :))
Nos örömmel jelenthetem, hogy a film nem okoz csalódást, s ha esetleg van még valaki, akinek még nálam is kevésbé sikerült eljutni a moziba, akkor induljon, amíg még megteheti.
A Mentőakció (Marsi, Mentsétek meg Mark Watney-t [német cím]) az egyik legnagyszerűbb klasszikus sci-fi, amit az Apollo 13 óta láttam. A mérleg pozitív oldalán ott van a látvány, a zene és a remekül elmondott történet. Ide tartozik még Matt Damon is, aki szó szerint a hátán viszi el a filmet, de nem nagyon találtam kivetni valót a többi szereplőben sem. Én 3D-ben néztem meg, de nem éreztem úgy, hogy 1-2 jelenttől eltekintve sokat dobott volna a minőségen. A képminőség összességében remek volt, rég láttam ennyire jól vágott filmet, ahol egy lassú jelenetnél se gondolom, hogy túl sokáig időzik ott a kamera, és a gyors jeleneteknél se kezdtem el a 3D miatt szédülni, nem maradt ki egy részlet sem. Az egész dinamikáján sokat dobtak a Whatney szájába adott poénok, a naplórészletek, a zeneszámok és a POV (point of view shot) kamerás felvételek.
A mérleg negatív oldalába elég kevés dolog kerül. Először is, Andy Weir elmondása alapján is csak a könyvnek alig harmada került a filmbe. Egyes dolgokat leegyszerűsítettek, egyes dolgokat, mint például a több hónapos magány pszichés nehézségeit nagyvonalúan kihagytak. Van néhány dolog, aminek fizikájában Weir a könyv írása során tévedett, ezekből pár a filmbe is bekerült. Néhány új hibát pedig Hollywood épített be: egyszerűen azért, mert így látványosabb volt.
Végeredményen azt kell mondanom, hogy pont azt kaptam, amit elvártam, talán többet is – és a léc magasan volt, hiszen a kedvenc “Still Untitled, another Adam Savage Project” Podcastomtól kezdve a Hármas könyvelésig mindenki imádta a könyvet, és elismerőtől a lelkendezésig csak pozitív említésekről hallottam.
