Tömény egy hét önmegtartóztatás után estem újra számítógépnek (eltekintve egy 20 perces netkávézástól).
Nem gondoltuk mi ám, hogy a május 2-i Shutdown day ennyire hosszú lesz. A hotelnél még reménykedtünk, de az appartmanunkban egy kósza wifi se pofátlankodott be. Hiába, napfény, tengerpart, mi a fenének is lettünk volna a gép elött?
Azért az első napokban próbálkoztunk. Nagyobb városokban mászkáltunk, a kávézókban elő a lapossal, wifi bekapcs, keresgél. Találtunk is pár titkosítottat, se egy FON, se egy egyéb Hotspot.
Szerdán leltünk végre egy internet kávézót, de wifi ott se volt, csak a gépeket lehetett kibérelni.
A gépeket a hotelben hagytuk, mert nehezékre semmi szükségünk nem volt. Persze az utolsó nap a McDonaldsban találtunk netet.
A malagai reptéren próbálkoztunk újra (miután egy autópálya melletti McDönciben nem találtunk semmit se). A Telefonica (spanyol telefon társaság) jóvoltából a német flatrate hozzáférésünk használható volt – egy darabig. Amint cserélni akartunk, a kijelentkezés megzakkant, nem dobta el a sessiont, és már senki se tudott újra bejelentkezni.
Telefonáltunk, de a reptéren töltött maradék két óra alatt nem jelentkeztek. Telefonica we thank you for the long-long shutdown day.
Na ilyesmiket én is átéltem pár éve csak az más szolgáltató volt. Ő megadott minden adatot, de nem tudtam regisztrálni. Végül visszaküldtem a berendezést (kábelmodem) és azt mondtam nem fizetek. Persze fenyegetőzés, perrel stb. Írtam egy levelet az igazgatónak. Pár nap múlva jött egy bocsánatkérő válasz és törölték az egészet.
na bocs ez nem ide akart menni hanem az előfizetéshez, upsz 🙂