Tegnap a webisztánon megjelent írás a nők és az informatika helyzetét boncolgatja, illetve arra készül egy körkérdéssel. A téma apropója az Ada Lovelace Day (márc. 24-én), amelynek keretében arra kérik a bloggereket, hogy bátorítsák a nőket abban, hogy informatikai pályára lépjenek.
Informatikus vagyok. Nő. 1995 óta dolgozom a szakmában. Programozóként kezdtem, most System Designer vagyok, ez tulajdonképpen a Junior System Architect. Soha nem gondoltam azt, hogy engem hátrányosan vagy pozitívan megkülönböztetnek, szexista megjegyzéseket tennének rám. Volt idő, amikor kevesebbet kerestem, mint a férfi kollégák: akkoriban kevesebbet is tudtam.
Soha nem volt gondom a munkakereséssel: mindig gyorsan találtam állást. Mindig jobbat, mint az előző. Töltöttem ki teszteket, hogy bizonyítsam a tudásom, ahogy a férfi jelentkezők is kitöltötték. Nem jelentkeztem olyan állásra, ahol nem rendelkeztem legalább alapvető ismeretekkel azokból a témákból, ami feltétlenül kell. A többit ugyanis meg lehet tanulni – kitartás kérdése.
Volt olyan hely, ahol azért csak 24 óta elteltével hívtak vissza telefonon a beszélgetés után, mert a fél napig nem működött a telefonom. Ők egyébként azt akarták, hogy már a következő hétfőn kezdjek.
A legszexistább megjegyzés az volt, hogy “mit tud ez a hülye liba, hogy ennyi pénzt kér?”. Azt, hogy egy sokkal jobb állás vár rám mind szakmailag, mind anyagilag, mint amit ők kínálnak.
Egyszer – viccből – kérték a születési anyakönyvi bizonylatomat meg az informatikusi végzettségemről a bizonyítványt, mert a buli egyik vendége nem hitte, hogy vannak női programozók.
Informatikus vagyok és nő. Szakmailag sose különböztettek meg hátrányosan. Mindig meghallgatták a véleményem, és ha jobb volt, mint másoké, akkor elfogadták.
Egyszer kért meg a főnök arra, hogy főzzek kávét a tárgyalásra. Pechem volt, én keresztem elöször az útját. Nálunk nincs Gizike. Akinél kifogy a kávé, feltesz újat. Aki összerondítja az asztalt, lemossa. Mindenki elmosogat maga után. Egyszer én veszek ajándékot a távozó kollégának, máskor egy másik kolléga. Váltjuk egymást a feladatokban.
Kelt azt mondta, hogy szerencsés vagyook. Szerintem ez a természetes.
Az informatikusok nyitottak. Muszáj nyitottnak lenniük, különben nem tudnak naprakészek maradni. Öltönyt, kiskosztümöt csak tárgyalásra veszünk fel – nálunk mindenki pólóban és pulcsiban jár munkába. Problémákat és feladatokat oldunk meg. Nem érdekel senkit az, hogy reggelente borotválkozol-e vagy havonta menstruálsz: meg tudod oldani a feladatot vagy sem?
A programozás nem ördöngösség. A gép azt csinálja, amit Te megadsz neki parancsba. A gép logikus és nagyon egyszerű lélek. Ha kiismered a logikáját, akkor olyan sorrendben tudod megadni neki a parancsokat, hogy a végeredmény az legyen, amit elvársz tőle. A gép nem gondolatolvasó. Ha Te rossz parancsot adsz meg, akkor azt fogja végrehajtani, és nem azt, amit Te akartál. Programozni egyszerű.
- Nyisd ki az ablakot.
- Nézz ki rajta.
- Mondd meg, hogy milyen idő van kint – pontosan ebben a sorrendben.
Ha süt a nap, akkor rajzolj teret sok emberrel, ha esik az eső, akkor mutass filmet. Vagy-vagy.
Amíg süt a nap, rajzol még egy embert a térre. Csináld addig, amíg.
Bonyolult? Cseppet sem. Na pont ilyen a programozás.
Van egy barátom, ügyes ember. Sok okos dolgot kitalál, megold, megcsinál. Forraszt, hegeszt, fürészel. Nem csak a két kezét tudja használni, üzletvezető egy műszaki nagykerben: tulajdonképpen ő vezeti a céget. A számítógépét meg én tartom rendben.
Van egy másik barátom is. Ő is ügyes ember. Ő szereli a saját autóját és ő az, akihez én szaladok, ha bármi bajom van a gépemmel. Még sose volt úgy, hogy egy IT-s bajomra, amit magamtól nem tudtam megoldani, ő ne tudott volna megoldást.
Van egy barátnőm, aki művészlélek. A csoportos átnevezéshez step-by-step leírást adtam, azóta csak arra használja a Total Commandert. Ha megpróbálom más funkcióját is elmagyarázni, akkor süket fülekre találok.
Aztán ott a másik barátnőm, aki informatikus. A cég hálózatának biztonságáért felel. A körömlakk mellett nála szépen megfér a csillagcsavarhúzó és a kibelezett 5.25″-os vinyóház, amit hamutartónak használ.
Emberek vagyunk. Kinek ez megy jobban, kinek az. Ha hiszel abban, hogy el tudod érni a célod, meg tudod valósítani a terveid: akkor meg fogod tudni valósítani őket, mindegy mit gondol erről a környezeted, a családod, a barátaid, a tanáraid.
Micsoda önvallomás! 🙂
Köszönöm 🙂
Üdv. Szerintem nem az számit, hogy az embernek a mellkasán van két dudor,vagy a lábaközt egy. Ez lényegtelen. A lényeg abban a kerek valamiben rejlik, ami a nyakán ékeskedik. Lehet nő vagy férfi, ha a fejében nincs más, csak sok semmi hosszú szünetekkel…. 🙂