Mozdulatlanul ült a sötétben egy ideig. Nem gondolt semmire, majd átvillant az agyán:
“Biztosan álmodok! Nyilván ez egy Tudatos Álom! Lehet tudok repülni is!” – de azért egyelőre nem ugrott ki az ablakon hogy kipróbálja.
A környezete meglehetősen valósnak bizonyult. A szoba tökéletesen a 1998-as állapotának felelt meg. A régi LCD TV-je, a laptopja is ugyanott volt, meg a régi fiber Internet doboza is ugyanott derengett a falon. Megtalálta az akkori mobiltelefonját is, ráadásul az működött.
“Ha álom akkor az óráknak nem lehet hinni! Kellene találni valami írott szöveget is, biztos olvashatatlan!” – elmélkedett és a legérdekesebb kísérlet ami eszébe jutott a mobil volt. Az időt is mutatta és szöveget is írt ki. Megnyomta tehát a home gombot rajta mire felvillant az óra: “6:50am 1998/10/20” majd alatta: “kinyitás”.
Kishíján hanyatt esett. Nem csak hogy az óra is ugyanazt az időt-és dátumot mutatta de a feliratok is olvashatóak voltak.
“Persze, de biztos csak egybeesés! Létezik álomban vajon? Ki kell mennem a külvilágba, lehet ott már nem tökéletes az emlékezetem…elvégre ezek csak az emlékeim, ugye…?”
Mintegy válaszul egy autó húzott el a ház előtt. Harsogó kipufogóval, gumi-és fékcsikorgás közepette. Ezt hallva ledermedt egy percre. A robbanómotoros járműveket már rég kivonták a forgalomból, illegális volt a használatuk ez pedig minden kétséget kizáróan egy korabeli sportkocsi hangja volt.
Ahogy volt, pizsamában kilépett a lakása ajtaján és kisietett az utcára. A kissé csípős októberi hideg reggel magához térítette de amit látott, letaglózta: az egyik fémből, papírból készült óriásplakáton megrőkönyödve olvasta: “1999-ben is számíthat ránk!”. Minden tökéletesen olvasható volt, akárhanyadik alkalommal is.
Ahogy visszabotorkált a lakásába olyan gondolatok kergetőztek a fejében mint “Csípjenek meg!”, “Butterfly effect!”, “Tuti nem tudok repülni..” de leginkább: “Ez tényleg 1998!”
Leült a nappaliban és ha már ez 1998, kinyitotta a laptopját. Tíz perces Internetes keresgélés után felnézett és elkezdett terveket kovácsolni:
“Visszamentem az időben! Óvatosnak kell lennem hogy kövessem az események fonalát! A pillangó-effektus könnyen megtörténhet, fel kell készülnöm belőle mit csináltam a mai nap, kinek mit mondtam és merre jártam!”
Nem volt túl nehéz dolga. Ugyanannak a cégnek dolgozott tíz éve is mint aminek a napokban. Napokban? Egyáltalán van-e visszaút vagy a mindennapjai csak tíz év múlva jönnek újra el?
Gyorsan kisietett az előszoba tükörhöz és az arcához kapott: nem csak az idő ment visszafele hanem a kinézete is. Tíz évvel ezelőtti önmaga volt.
