Egyvonalú
A belépési pont
Kinyitotta a szemét. Az asztali óra egykedvűen derengett a sötétben: 6:45 2008/10/20.
“A fenébe, megint elkések!” – gondolta és kipattant az ágyból. Gyorsan magára rángatta ruháit, kisietett a konyhába és kísérletet tett rá hogy magához vegyen legalább egy kis kávét. Több-kevesebb sikerrel ezt meg is tette majd felkapta az aktatáskáját hogy munkába induljon.
A villamos csendesen zúgott alatta ahogy az siklott a pályán. Már rég nem felső vezetékből kapta az áramot hanem a fejlett akumulátor-technológiának köszönhetően csak a sínek emlékeztették ez egykori kötött pályás ősére.
A munkahelyére menet odaköszönt barátjának: “Szia András! Volt már melegebb is reggel, ugye?”. András egy pincér volt, a helyi kávézó kinti asztalait takarította épp.
“Akadt! Azért most se kell még megfagyni!” – válaszolta.
Szerencséjére pont beért időben az iroda épületbe ahol dolgozott. A portás kedvesen mosolygott rá, amire ő is hasonlóan reagált. Jókat szoktak beszélgetni, mindig volt közös témájuk.
Lehuppant az asztala mellé majd elolvasta a reggeli híreket. Ahogy böngészte a papírvékony átlátszó kijelzőn az üzeneteit, egy furcsa gondolata támadt:
“Sosem gondoltam volna hogy feleslegessé válik egyszer az újságpapír. Ha akarom, akár valaki hátán is elolvashatom a híreket miközben várok”. A kijelző valójában nem előtte volt, egyszerűen csak ott látta az épületben működő vizuális információs központnak köszönhetően.
A napja eseménytelenül telt, gondolta nem kell mindent megcsinálnia amit meg tudna, kell valamit hagyni holnapra is, márpedig holnap is lesz nap, nem igaz?
Ahogy hazaért, kinyitotta az ajtót majd maga elé intette a híreket: semmi rendkívüli nem volt bennük ezért közölte hogy inkább kivesz egy filmet ma estére.
Ahogy nézelődött a kínálatban, meglátta a “butterfly effect” című klasszikust. Mindig is szerette a sci-fi alkotásokat, ez különösen az egyik kedvence volt. Ennek ellenére kinézett egy akciófilmet de nem jutott odáig hogy végignézze, elnyomta az álom….
Kinyitotta a szemét. Az asztali óra egykedvűen derengett a sötétben: 6:45 1998/10/20.
Még mielőtt felmordult volna hogy elkésik, átvillant az agyán hogy elromlott az óra, elvégre már régóta megvolt. Kiugrott volna az ágyából de lepattant a falról. Ahogy visszazuhant, eszébe jutott hogy az ablakot se látja épp, csak a hátsó falat annak ellenére hogy évek óta rendezte csak át a hálószobáját. Legfeljebb csak tíz éve lehetett balra a fal!
Ottan körül ahogy az óra is mutatja!
Szerencsésen lekeveredett a padlóra…ami ismerősnek tűnt de a padló szőnyeg a régi volt…de mégsem régi… de ez mégis hogyan történhetett?
Körbenézett a félhomályban – és a tíz évvel ezelőtti dolgai néztek rá vissza, csendben.
