László Endre: Szíriusz kapitány színre lép

A Szíriusz kapitány könyvsorozat volt úgymond a kapudrog sci-fi világába. Már azelőtt sci-fi rajongóvá tettek, hogy megismertem volna Nemere Istvánt, és mielőtt kinyílt volna a szemem a klasszikus angolszász sci-fi irodalom felé. Időben 80-as évek második felében járunk, a könyv a 77-ben jelent meg, László Endre ekkor 76 éves.

Sci-fit írni nehéz, főleg olyat, ami túléli az idő vasfogát. Kezdjük a rossz hírrel: a Szíriusz kapitány történetek nem tartoznak ezek közé a könyvek közé.

A társadalom

2480-as években járunk, a Földön béke van, szép közös világ, a Holdat pedig benépesítettük. Az emberek vagy szépek, vagy okosak, vagy bölcsek, de legalább jószívűek. A pszichés betegségeket elzárással kezelik, a szóbeli fenyegetőzés társadalmi megítélése pedig szinte egyenértékű azzal,  mintha már el is követte volna azt, amivel fenyeget. A gyerekek koravének, tudálékosak – és a szüleik teljesen okésnak tartják, ha detektívmunkát végeznek egy alapvetően veszélyesnek tartott személlyel kapcsolatban, ez utóbbi szülőként vicces, de gyerekként ez vonzott benne a legjobban.

A technológia

1977-re, mikorra László Endre megírta az első Szíriusz kapitány könyvet, már rengeteg jó sci-fi volt elérhető. Magyar piacon a kommunizmus vasfüggönye mögött talán még ugyan nem volt Star Trek sorozat (1968-ban jelent ugye meg), viszont volt Stanislaw Lem és az ő Solarisa (1961), és szerintem Arthur C. Clark valamint Asimov könyveit is mintha olvasni lehetett volna (a 80-as években biztosan, de 77-ről nincsenek ismereteim 😀 ).  Mindezekből kiindulva az ember azt gondolná, hogy olyan technológiával találkozunk a jövőben, amely valamennyire vállalható 40 évvel később is.

Ehhez képest olyan “cukiságokon” nevettem, mint a videotelefon, ami egyrészt helyhez kötött, mint a vonalas telefonok, másrészt tárcsázóval vannak ellátva. Vagy az, hogy Szíriusz kapitány azon panaszkodik, hogy nincs otthon számítógépe. Erre nem tudtam gombot varrni, és a hatéves se értette, hogy miért nincs neki. A következő vicces dolog az volt, hogy minden megjelent tudósítás egy helyen archiválva van – de ezeket csak “kutatók” hívhatják le engedéllyel, robotok/szakemberek kikeresik a megfelelő műsorokat, ezeket szalagról (!!!) digitalizálják, újravágják és alámondással (!!!) ellátják.

A történet mozgatórugója [SPOILER] az, hogy egy önjáró graviplánba rossz sebességet ad meg az utas – amitől a graviplán elhagyja a Földet. Bennem a Teslák korában két kérdés merült fel. Ad egy, mi a frászért adja meg az utas a sebességet? Egy ilyen önjáró repülő izénél ne én mondjam már meg, hogy hány km/h-val akarok reppeni, az legyen computer által kiszámítva, hogy ne legyen kollízió, mert ugye vannak más önjáró repülő izék is úton… A másik kérdésem meg az, hogy hogyan képes egy marha gyorsan repülő izé hirtelen az utazási sebesség tízszeresét elérni pillanatok alatt?

De ha mindezen túl lépünk, akkor el lehet fogadni azt, hogy ez most így van és kész. Az öregedés jelei azonban rád ordítanak minden egyes alkalommal, amikor László Endre marha részletesen elmeséli, hogy hogyan lehet új áramkörökkel újraprogramozni a robotkutyát, miért jó az a videotelefon, ami a sztoriban szerepelt, vagy hogyan működik a graviplán és milyen extra featurelistája van a speckó új és forradalmi űrruhának – ez speciel egyike a kevés gadgetnek, ami valóban időtállónak tűnik.

Mennyivel egyszerűbb felállítani azt a státuszt, hogy ez most így működik és kész. Robotkutya van – remek. Átprogramozzuk – remek. Minek bonyolódunk bele, hogy 500 év múlva hogyan fognak bármit is átprogramozni?!

Jóholdat, Szíriusz kapitány!

A történet

Az egész történet mai szemmel nézve roppant egyszerű és kiszámítható, mégis van benne valami báj. A hatévesemet többnyire lekötötte, a hosszas technikai (és jogi) magyarázatok azonban őt – is – untatták. Bár a főhősök olyan 14-15 év körüliek, nem gondolnám, hogy ebből a korosztályból bárkit érdekelhetne. A napokban kezembe került tiniknek szánt könyv első 50 oldalán több izgalomban és fordulatban volt a szereplőknek része, mint Pierre-nek, Bercinek és Ritának az egész könyvben.

A karakterek kidolgozása végtelenül egyszerű és – nem tudok erre mást mondani – bugyuta. Szíriusz kapitány még csak csak elfogadható módon viselkedik, de a “gyerekek” elviselhetetlenek. Nem csak a tudálékosságuk és koravénségük tűnik fel, de teljesen egyértelmű, hogy az író évtizedek óta nem hallott fiatalokat egymással beszélgetni. Még a hetvenes években se volt az a kifinomult neveltetésű tizenöt-éves, aki a regény szereplőihez hasonló stílusban beszélt volna bárkivel, nem hogy a haverjával.

De ha már itt tartunk, a felnőtt karakterekben se volt sok köszönet, kivétel képez, ahogy már említettem, Szíriusz kapitány. Hál istennek neki van a legtöbb szerepe. Leonida néni mást se tud, csak habos kakaót és frissen sült kuglófot adni, a gyerekek szülei pedig teljesen jellegtelenek. Knox kormányzó minden realitást nélkülöz, Antonio Sao Felipe pedig olyan pátosszal átitatott, hogy néha azt hittem, hogy valamilyen brazil szappanoperából lépett ki.

Ezeken a kidolgozatlan karaktereken a színészek se tudnak mit kezdeni. Csákányi László szerencsére hozza a formáját, és mert ő kapta a legjobban működő karaktert, ezért Csákányi alakítása kiemelkedően jó. Szegény Harkányi Endre bármilyen jó színész is, negyvenvalahány évesen már nem tudja elhitetni, hogy ő afféle tizenöt éves suhanc, és ez igaz Petrik Józsefre és Örkényi Évára is. A Leonida nénit játszó Náray Teri hangjátékban teljesen rendben van, arra viszont kiváncsi lennék, hogy Nagy Attila, aki Antonio Sao Felipe-ének adta a hangját, milyen rendezői utasításokat kaphatott… ha kapott bármit i s.

Szíriusz kapitány összes Csákányi László
Pierre Renard összes Harkányi Endre (1.-10) (a második történetben a 4 éves Pierre hangja Meixler Ildikó, Tahi József (11-12.), Lesznek Tibor (13.))
Kovács Berci összes Petrik József
Rita Steff összes Örkényi Éva, Varga Kata (13.)
Leonida néni összes Náray Teri
Pinton Castuero a 2. történettől az összesben László Marcika, Kóti Kati (6.) Meixler Ildikó (11.-től) Várhegyi Teréz (7.)
Csibész összes Dóka Emánuel (1-6.) Szirtes Gábor (7., 12., 13.)

Szereposztás

Ajánlás

Na az nincs. Illetve, valahol még is van egy viccfaktora, hogy László Endre hogyan látta jövőnket, ami majd 460 év múlva fog bekövetkezni.  Vagy ha szeretnéd gyermekkorod idilljét összetörni. Vagy ha úgy gondolod,  hogy a gyereked meghallgathatná. Bár inkább nem pusztítsd ilyen sztorikkal az ő agysejtjeit se.

Ha mégis meg akarnád hallgatni, akkor jelen sorok írása közben több helyen is elérhető.

 

 

 

 

Be the first to comment

Hozzászólás