NE nyomtass magadnak játékot a Mattel-lel

4 éves lányom velem együtt nézi a 3D nyomtatókról szóló Youtube videókat. Ilyenkor időről időre megjegyzi: “ilyen neked is van!” Amikor pedig nyomtatok, akkor lelkesen nézi, hogy miliméterről miliméterre (pontosabban tizedmiliméterről tizedmiliméterre…) épül fel az izé, amit épp nyomtatok. És lassan már elkezdte kérni, hogy mit csináljak neki… űrhajót, autót, és társait 🙂

A legelterjedtebb 3D nyomtatási folyamat során egy tekercs vékony műanyag szálat olvaszt meg a nyomtató, és a kész termék terve alapján teszi egymásra egyik réteg folyékony műanyag hurkát a másikra. Ez a művelet adja a 3D nyomtatott tárgyakra oly jellemző oldalmintát.

A lányomnál valamivel idősebbeknek dobta (hivatalosan 13 év feletti korosztálynak) dobta piacra a Mattel az AutoDesk-kel közösen a ThingMakernek keresztelt 3D nyomtatóját. A cél, hogy a gyerekek az egyszerűsített felületet használva saját maguknak gyártsák le a játékot akkor, amikor akarják, ott, ahol akarják. Mindezt alig 300$-os áron. A nemzetközi és hazai újságokat pedig elárasztották a hírek – részben dicsőítve, részben pánikot keltve, részben minimális információkkal tájékoztatva a népet.

635907935215760985-ThingMaker--3D-Studios-Ecosystem-Web[1]

Marketing szempontból legnagyobb érdekesség nyilván az, hogy egy játék gyártó és forgalmazó cég dob 3D nyomtatót piacra. Persze 300$-ért ne várjunk csodát, se kiemelkedően jó (azaz jó és gyors) nem lesz a készülék, sem óriási darabokat nem fogunk nyomtatni vele (bár arra van megoldás, hogyan lehet több kicsi részletet egymásba illeszteni). Maga a készülék valahol valamilyen formában biztos létezik már, valószínűleg a 250-300$-os árkategóriában, és kapott a Matteltől egy szép redesign-t, valamint egy apró újítást, hogy a nyomtatófej nyomtatás után “biztonságos” helyre kerüljön, ahol nem lehet véletlenül hozzáférni. Ez utóbbi technika felnőtteknek se utolsó feature, én is égettem már meg a kézfejemet, mert túlságosan türelmetlen voltam.

Beszéljünk az Index mumusáról, a filamentről, amin szerintük majd a Mattel nyerészkedni fog. Míg minden bizonnyal ez a tárcsa tökéletesen fog illeszkedni a nyomtatón egy rögzítéshöz, közben maga az anyag 99% valószínűséggel (nem találtam technikai adatokat a bejegyzés írásának pillanatában) 1.75mm vagy 3mm-es PLA műanyag szál. Azaz nyugodtan rendelhetünk Kínából kiciolcót, pont úgy fog működni, mint minden más 3D nyomtató esetén.

Nyomtassunk játékot

hero

Engem sokkal jobban érdekelt a nyomtatóhoz “adott” szoftver, amivel – a Mattel és az Autodesk véleménye szerint – tinédzserek is 3D objektum tervezésben jeleskedhetnek majd.
Az Autodesknek már van jól és könnyen használható 3D tervező programja, ami ráadásul ingyenes is (Autodesk 123D), de játékokat tervezni macera vele.

A Mattel Thingmaker Design app-je már most elérhető iOS és Android eszközökre, viszont egérrel és billentyűzettel ne nagyon akarjunk semmit se csinálni.

The app was not found in the store. 🙁

Az app-ben számos előre eltervezett “alkatrész” modellje található, amivel kreatívan úgy pötyögök össze ékszert vagy emberkét (figurát), ahogy jól esik. Az emberkének vannak alapvető építő elemei, valamint átkötő elemek, amiket kreatívan kombinálva egymással bármilyen figurát (akár orrszarvú csontvázat is, kis fantáziával és sok türelemmel) alkothatunk.

Rövid “játszadozás” után úgy gondolom, hogy a komplex formák alkalmazásához elég élénk fantázia kell, ami talán a még kreatív ifjúságnál élénkebben jelen van. A példák remekek, de én már túlságosan földhözragadt vagyok, hogy nem emberi figurákat alkossak. Azon túl meg csak az ékszerek vannak.

Mindenképp jó dolog, hogy a kész design-t fel tudom tölteni Google Drive-ba vagy Dropboxba. Vagy direkt wifin keresztül kinyomtatom. Nem csak a ThingMakerre lehet kiküldeni az objektumokat, hanem más nyomtatót is ismer, és “other” kategória is van. Az other kategóriában megadható a maximális X/Y/Z kiterjedés és kész. Ami nem is baj, mert végső soron egy tömörített file-t kapunk az egyes STL elemekkel. Visszafelé, azaz hogy lehet-e Dropboxon keresztül a nyomtatóra küldeni valamit nem próbáltam, de elméletileg persze, miért ne. Végül is ez is csak egy nyomtató…

Megvegyem?

Ne. 300$-ért lehet kapni belépő kategóriás gépeket. Persze azoknak kicsi a nyomtatási tere, de egy szép általános gépet kapunk. Ha a gyerekedet feltétlen Mattel cuccal akarod 3D design-ra nevelni, akkor érdemes tabletre telepíteni az app-et. Onnantól kezdve bárhova ki tudjuk küldeni a jelet, és vannak más rendszerek is, amin keresztül akár a gyerkőc is megteheti. A kérdés az, hogy van-e elég ember, aki a gyerekének 3D nyomtatót venne? Egy tavalyi Kickstarter kampány szerint nincs, legalábbis nem volt elég ember, aki megfinanszírozta volna közösségileg.

Kicsi gyereknek, mint az enyém semmiképp se. Hiába rajzol cuki módon, hiába puzzle-özik mesterien, ez a program nem az a program, amit egy 4 éves örömmel tapogat.

Igen, mert azok a gyerekek, akik sokat játszhatnak ezzel a kütyüvel, olyan képességekre tesznek majd szert design és 3D látásmód területén, amiről én csak álmodnék. De nem csak a vizuális képességei lesznek jobbak, hanem valószínűleg az IT ismeretei is bővülnek, hisz előbb vagy utóbb vagy ő, vagy a barátai meghackelik a gépet úgy, hogy bárhonnan tudjanak rá STL vagy gcode file-t tölteni. Persze csak ha van rá háromszáz egynéhány dollárod…