Hónapok gondos marketing munkája másokkal együtt engem is moziba csábított. Kétszer is. És bár a fanatikus fanboyok szívesen köpködik a Star Wars VII – The Force Awakens filmet, szerintem J.J. Abrams jól végezte a dolgát.
Na persze, nem tökéletes a film, de lássuk be, egyik George Lucas féle Star Wars film sem volt tökéletes. Sőt. Úgyhogy szálljunk le a felhőkből és nézzük meg, hogy mit kapunk a pénzünkért.
Kapunk fél óra reklámot és két óra remek szórakozást…
A jó
Igen, azzal együtt, hogy az epizód 4-ben is és a 6-ban is volt Halálcsillag, ide meg rögtön egy bolygót hackeltek meg más bolygók pusztítására alkalmassá. Azzal együtt is, hogy számos történetbeli motívum a “negyedik” részt imitálja (Droid ismeretlen helyen keres valakit [Kenobi|Poe], cserébe belebotlik egy erőt használóba, aki nem tudja magáról, hogy erőt használ [Luke|Rey], segít neki egy A csempész [Han], hogy eljusson a felkelők táborába. És akkor még ott van a fickó, aki mindenképp segíteni akar egy nőnek [Luke|Finn]. Már csak a bölcs tanító hiányzik [Kenobi], hogy teljes legyen a tükörkép.
Kapunk ugyanis egy tonna poént, ami nekünk, vén rókáknak szól. Tudod, ez az, amikor Te, a felnőtt, megnézted Shrek-et, hogy fetrengve tudj röhögni. A “Chewie, we are home”, a “I have a bad feeling about this” és társai. De amúgy is tele volt gag-ekkel, mintha nem egy akció-scifit néztünk volna, hanem egy standup commedy-t.
Maz Kanata: Han Solo! Where’s my boyfriend?
Han Solo: Chewie’s working on the ship.
Maz Kanata: I like that Wookiee.
Azt hiszem itt most abba is hagyom az idézést, vagy ideírom a fél filmet 🙂
Azért merem remélni, hogy azok, akik valamelyik játékkal csöppentek a Star Wars világába (esetleg a Phantom Menace-szal), azok is jól szórakoztak. Mint a gyerekek a Shreken, ha már azt hoztam példának…
Megkaptuk a világ legcukibb robotját Wall-E óta. Vagy egyáltalán, a legcukibbat. (“Aki” pont azokkal a jelképrendszerekkel kommunikál, mint Wall-E. És mert már ott is eltalálták, itt is imádta mindenki.)
Kapunk egy kis űroperát, gyönyörű zenével. Igen, a zene is nekünk, nosztalgiázó véneknek lett kitalálva. De hát már Lucas is megmondta, hogy a Star Wars filmek egymás mellé állíthatók.
Kaptunk egy csodásan játszott náci tábornokot. Na ja, a Birodalom ruházata, megjelenése, jelképrendszere mindig is a náci birodalmat vette például, miért lenne ez a First Order-rel másképp? Domhnall Gleeson remekelt General Hux-ként (eszembe se jutott, hogy valaha is ő volt Bill Weasley…), a remegő orrcimpáit, ahogy a First Ordernek szónokol most is magam előtt látom.
Női karaktereket. Nem egyet, nem kettőt, nem hármat. Sokat. Star Wars IV-et néztem nem rég, akkor tűnt fel a különbség.
Ott van rögtön Rey, akivel szemben sok kétségem volt (főleg amikor először német szinkronnal néztem), de eredeti angol (brit :)) nyelven meggyőzött. Ha annak idején Leiát nem valami görög szenátori lepelbe csomagolták volna a hülye fülmelegítős frizurájával, akkor pont ilyen “tökös” csaj lett volna. Amúgy az volt, csak valamiért nem tűnt fel, mert tiniként nekem ez “csak” Luke története volt.
Aztán persze ott van Leia, akiből nem sokat látunk. Ott van Maz, akinek női mivolta a Wookies poént leszámítva nem igazán jelentős, eltekintve attól, hogy már általa is teljesíti a film a Bechdel tesztet, bár ha ő nem lenne, akkor ott van Leia. Ott van Captain Phasma, aki lehetett volna több, és talán a következő részben több lesz. Ő a reményhal kategória ebben, mert így akár egy semleges nemű android is lehetett volna. És kaptunk egy csomó rohangáló, női X-Wing pilótát, földi kisegítő személyzetet. Na, ennyit a női egyenlőség fejlődéséről, hihetetlen, hogy akár egy messzi messzi galaxysban mikre nem képesek alig 30 évvel a diktatúra után.
Kaptunk spekulációkat, amivel remekül elleszünk a Star Wars VIII-ig.
Mit nem kaptunk? Jar-Jart. Bár engem annyira nem idegesített, mint az internet népét, de azért jobb nélküle, mint vele. Nem kaptunk csöpögős romantikus szálat. Nem túl sok C-3PO-t, aki tud annyira idegesítő lenni, mint Jar-Jar.
Nem kapunk rosszabb (vagy lényegesen rosszabb) történetet, mint a legelső Csillagok háborújában. Most néztem újra, és ha nem lengné körül a(z egyik) “kedvenc scifi filmem” nosztalgiája, akkor körberöhögném. Csak tessék megnézni Sir Alec Guiness fénykardozását. Luke bénázását. Obi Wan “én már most tudom, hogy minden úgy lesz, ahogy mondom” (nem kérdés, hogy velem jössz a hercegnőhöz) hozzáállását. Tessék megnézni, újranézni a régi Star Wars filmeket. Kicsit kritikusan hozzáállva. Nem rossz, de nem is az évszázad sztorija 🙂 Ez sem az évszázad sztorija, és igen, felmelegítik az elmúlt majd 40 évet, de ettől még nem katasztrofális. Most megkövezhettek, de a SW-nek sose volt olyan sztorija, amitől elájulhatsz, nem is volt annyira forradalmi, mint mondjuk a Memento. Akik nem emelték vallási magasságokba, azok azért nézik, mert szórakoztat, mert (többnyire) jó a (fő) karakterek közötti kapcsolat, mert kapunk egy eszement látványvilágot, mert utána kisfiúk és kislányok akarunk lenni, akik lézerkardoznak meg blaster-rel rohangálnak és közben azt kiabálják, hogy phjü-phjü!
És nem kaptunk lezárt sztorit, ami jó, mert én mindenképp arra vágyom, hogy lássam a folytatást. Pont úgy van félbe vágva, mint annak idején a Birodalom visszavág.
A rossz
Captain Phasma. Hogy ez nő? Őőőő tényleg. Hát nem tűnt fel, igazából tök mindegy, lehet csak Geena Davis miatt lett nő. De akkor meg lehetett volna “jobb” nő, úgy ahogy Darth Vader is több volt egy bádogembernél. James Earl Jones életre keltette Vadert és ez az élet nem volt benne Phasmában.
Kylo Ren. Amikor először néztem, akkor rosszul érintett a pincében összetákolt maszkja. A hülye fénykardja. Ahogy összekaszabolja a vezérlőpultot (ami egy újabb poénra, a visszaforduló stromtrooperekre adott lehetőséget. Komolyan nyüszítve röhögtem :)). A kölyökképe. Aztán leesett, hogy ez mind-mind a karakter része, és kell a kölyökkép, kellenek az indulatok, kell a tökéletlenség, mert Kylo Ren tökéletlen. Ő nem egy Darth Vader, a közelébe se ér. Ő csak egy hisztis tinédzser, aki lázad a szülei ellen. Most. És egy ilyen karakterhez tökéletes választás Adam Driver. Ami nem jött át elsőre, hogy neki ilyennek kell lennie. És ez rossz, ennek át kellett volna jönnie azonnal.
Mark Hamill nagyjelenete. Őszintén szólva egyre jobban kedvelem az öreget, ahogy olvasom a Twitter feedjét csodálkozom, hogy ennek a kedves trollnak nincs többmillió követője 🙂 De a filmben az a nagyjelenet, ahol percekig látjuk körbe körbe repkedve, az sok volt. Igen, kellet bele, neked és nekem, szóval nekünk véneknek, mert hogy lenne Luke nélkül film, ha benne van Han és Leia és Chewie és R2 és C-3PO, de azért ez hosszú jelent volt. Már csak egy Abramsos lens flare hiányzott (amit tényleg hanyagolt, csak egy jelenetben emlékszem rá, az volt a trailerben is) belőle, hogy elcsessze az egészt még ennél is jobban.
A lépcsők. Mindenhol. Hamill nagyjelenete előtt, a bolygón… mindenhol lépcsők voltak. Kicsit sok volt belőle, minek ennyi lépcsőt mászni ott, ahol bolygóból lesz szuperpusztító izé.
A jövő nem csúf
Szerintem ez egy jó film, és benne érzem, hogy 2017-ben megint lesz egy jó Star Wars. Ahogy valaki Facebookon megfogalmazta, nem volt egy katarktikus élmény, de szórakoztatott. És másodszorra még jobban tetszett. Lehet ez is olyan, mint a töltött káposzta: minél többet melegíted, annál jobb lesz – csak nehogy odakozmáljon.
Apróbetűs
Pár napja hete hallgattam meg az általam amúgy nagyra tartott Adam Savage és a Tested csapat podcastjét, amiben kibeszélik a filmet. Savage-ról tudni érdemes, hogy nagy Star Wars rajongó, belelát ugye a filmkészítés kulisszatitkai mögé, és olyan dolgokra is felhívja az egyszeri halandó rajongó figyelmét, ami esetleg nem tűnt neki a moziban, mert “nem arra van edzve a szeme”. Lehet hallgatni podcast-ként vagy nézni Youtube videóként, a linken mindkettő megtalálható.
És ha úgy gondolod, hogy Te is újra akarod nézni, akkor itt van hozzá Dobay Ádám analítikus megközelítése, ami nekem kifejezetten tetszett.
