A Cosplay az anime és manga területéről hódította meg a világot, de ma már nem lehet nélküle elképzelni a sci-fi és képregény találkozókat sem. A jelenség lényege, hogy (nemre való tekintet nélkül) beöltözhetünk kedvenc karakterünknek, természetesen mint az általános iskolai farsangokon, a legjobb kosztümöt itt is díjazzák. A ruha és felszerelés többnyire pontos mása a filmben, sorozatban vagy képregényben szereplőnek, nem holmi bóvli majomparádét kell itt elképzelni.
A Cosplay cukiság része az, amikor a lelkes rajongó nem csak saját maga öltözik be, de beöltözteti a vele lévő gyermeket is. Mivel a gyerekek amúgy is szeretnek beöltözni, ezért még az is előfordul, hogy ők inspirálják apjukat a beöltözésre (talán ezen a 20. FedConon készült képen látható duónál is ezt történt).
Magát a cosplay-t sokan tartják freakshownak. Leon Neal ír erről nagyon szemléletesen (és remek képekkel) a blogjában:
[…]it’s very easy to sneer and make fun of those who attend these type of conventions, but what’s the difference between this and a sports fan? They pay a chunk of money every single season to dress up like their hero in a replica shirt, pay vast amounts on season tickets and travel costs, to watch what they love and if they met a footballer they loved, they’d be over there with a marker pen and their chest exposed in a split second. Now just because these guys happen to like a tv programme instead and want to dress like their heroes, travel to see the stars and get their autographs, they’re seen as nerds and social oddities. (Queues: The final frontier)
A Cosplay műfaja jelenleg három stílushoz kapcsolható: anime, science fiction és fantasy, egy jópofa Sherlock Holmes beöltözés a kivétel, ami erősíti a szabályt.
A Cosplay-esek között erős együttműködés tapasztalható: bár a legtöbb kosztümöt többnyire a hordója készíti saját maga, azért számos példa van arra is, hogy ha valakinek egy részlet jobban megy, mint a többieknek, akkor lassan egyre többet készít megrendelésre is.
Saját FedCon látogatásaim alapján arra a megállapításra jutottam, hogy bár egyes témakörökben (ilyen például a Star Trek) a kosztümöt boltban is meg lehet venni (én is rendszeresen posztolok Star Trek-es polókat), a “készen vett” megoldások messze nem aratnak akkora sikert, mint a kézzel készültek.
Bár alapvetően a legtöbb cosplayező többnyire a kedvenc sorozataiból, filmjeiből, képregényeiből válogatja ki a kosztümjét, s mert egy kosztüm elkészítése legtöbbször időigényes, ezért általában több eseményen is ugyanabban a ruhában, maszkban jelennek meg. Egy kisebb csoport azonban kifejezetten szívesen öltözik be, ők azok, akiket nem csak összejöveteleken látni, hanem akikről többnyire a karakterhez passzoló helyzetben, környezetben készül fotósorozat.
Ne higgyük azonban azt, hogy hazánkban nem létezik ez a fenomén, legfeljebb nem annyira jól látható, mintha valaki egy-egy nagyobb találkozó közelében lakik, és a városközpontot évente párszor elözönlik a kosztümös emberek (Bonn és Düsseldorf ebből a szempontból jó helyen van, előbbiben évente anime fesztivált rendeznek, utóbbiban pedig a FedCon kerül megrendezésre).
Hazánk (egyik) képviselője Enji Night, aki nemzetközi ismertségre és elismertségre tett szert kitartó munkájával.
E sorok írója többnyire karneválkor öltözik csak be (5 napos népünnepélyről van szó, ami a cosplayhez hasonlóan megosztja a népet – a fele menekül, a fele bulizik), de tisztelettel viseltet azok iránt, akik vállalják és bemutatják rajongásukat. Ezt az írást is azért követtem el, hogy kedvet kerítsek ahhoz, hogy egy kicsit ti is elengedjétek magatokat 🙂
