Az akku, a töltő meg a Canon G12

Amikor egyik nap a töltőm hülyén reagált a Canon eredeti aksijára, viszont az egy évvel később vett kicikínai utángyártottat szépen feltöltötte, akkor fejemben összeállt a kép: ez az aksi megdöglött.

De mert egy aksi nem aksi és két aksi is csak fél aksi, ezért gyorsan rendeltem a netről egy másik kicikínai utángyártottat.

Amikor aztán mindkettő lemerült, és hiába töltöttem bármelyiket is, a G12 hibásnak jelezte az összes SD-kártyámat egy olyan üzenettel, ami bennfentesek szerint haldokló aksiknál jelenik csak meg, no akkor felmerült szívemben a gyanú, hogy talán nem az aksi döglött meg, hanem a töltője.

Most éppen amúgy is benne vagyok a szétszedésekben (lásd fenti FB üzenetet), úgyhogy nosza nekiestem a töltőnek is. Előbb (kipróbáltam három másik tápkábellel  és csak utána estem neki) csavarhúzóval (volt benne egy csavar), majd kicsit feszegettem is vele, végül pedig a Dremel Flexével vágtam szét a műanyag házat – mázlista módjára azon a sarkon, ahol nem töltötte ki a kis nyák a teljes területet.

Belülről amúgy cuncimókus az elrendezése (akartam képet csinálni, de már nem találom a szétszedett aksit), jól elkülöníthető a 230V-os rész, meg a 8.4V-os. Mivel nagyítóval se voltam képes rájönni arra, hogy mi a fészkes fene durrant el, ezért maradt egyetlen igaz barátom, az Amazon, és rendeltem egy töltőt. Ugyan eljátszottam a gondolattal, hogy alig pár €-val drágábban még egy kicikínai aksit is hozzám vágnak (messze olcsóbban, mintha mindkét egyedet külön-külön venném meg – ahogy végül is tettem), de maradtam a 12V-ról és 230V-ról is üzemeltethető töltőnél.

Hát így esett, hogy most van 3 aksim, meg egy működő aksi töltőm, és általuk nagyjából 24 órás kattogtatásra képes fényképezőgépem.