A G.A.S kórtana

Gear Acquisition Syndrome. A legtöbb geek szenved a kütyü beszerzési kórtól, még ha nem is vallja be nyilvánosan. Tessék akkor, itt és most coming-outolok. Hello, Martina vagyok és G.A.S-ben szenvedek.

Itt van például az iPod. Vettem, használtam, tönkrement, megjavíttattam, tönkrement megint. Nem javíttatom többet, mert nem éri meg, úgyhogy vettem egy újat.

[blackbirdpie url=”https://twitter.com/varsanyimartina/status/366888219507298306″]

Kellett? Nem igazán. Podcastet lehet másképp is hallgatni, van rá tablet, smartphone. Akkor miért is vettem meg?

Mi az a G.A.S?

Gadgets ready for Barcelona

Az emberek bármit megtennének azért, hogy a szorongásaikat enyhítsék.  Jó példát hoz a PetaPixel szerzője, ahogy a doktori írása okozta stresszt objektívvásárlással ellensúlyozta. Bármilyen kütyüt veszel is hirtelen felindulásból, valami más áll a háttérben, mint egy jól megindokolható indok.

Mi vezet ahhoz, hogy elrohanj a legközelebbi (online/offline) boltba, és megvedd azt az USB3-as hatvan terrás külső winchestert? Miért vannak perverz érzéseid, amikor a legújabb okostelefonodban (tablet, notebook, usb stick, bőrtok, notebook táska, iphone tok, billentyűzet, egér, képernyő stb) gyönyörködsz?

Hogyan hat rád a Dopamin?

A dopamin a kellemes érzetek, az ösztönös magatartás, a jutalmazás és az addikció kialakulásához (is) kapcsolható.

Többnyire az agy örömközpontjával hozzák kapcsolatba, ahol is élvezetet, örömet stimulál, hogy motiválja a személyt bizonyos cselekedetek végrehajtására, hogy így még több dopaminhoz jusson

A következő dolgokat jutalmazza agyunk dopaminnal:

  1. étkezés
  2. szex, szerelem kellemes érzete
  3. bizonyos kábítószerek
  4. semleges cselekvések, melyekhez az agy örömérzetet társít

(via wiki, részletesebb és tudományosabb magyarázat a lenti linken)

Hogy működik a gyakorlatban?

Nálam két ok vált(hat)ja ki a G.A.S-t. Az első esetben valamilyen stresszhelyzetbe kerülök: legyen szó adatvesztésről (MOST. AZONNAL. KELL. EGY NAS!), podcast-ről (KEVERŐPULT!) munkáról (ÚJ.PC-T.IDE!) vagy bármi másról (igazán nem lehet enélkül a fülhallgató nélkül élni).  A másik esetben “unatkozom” (értsd: halogatom a teendőket, “kreatív válságba” kerültem): ilyenkor valamilyen kütyükben gazdag oldalt lapozgatok, mint pl. amazon, ebay vagy deal extreme.

Bármi is legyen az oka, maga a vásárlás ténye mély elégedettséggel tölt el. Az elégedettség pedig mélyen bent marad az emlékeimben, tehát amikor legközelebb a fenti szituációk egyike fellép, akkor irány a megfelelő hely, és máris boldog leszek, addig, amíg a kütyü új, menő és rejteget felfedezni való featureket.

Ha úgy gondolod, hogy erősen hasonlít a kábítószerre, akkor nem véletlenül gondolod. A kényszeres vásárlás is egészen hasonlóan alakul ki.

Bajban vagy?

A legtöbben kontrollálni tudjuk magunkat, legyen szó bármiről, ami miatt bekapcsol a dopamin az agyunkban, de vannak szélsőséges esetek. A függőséget sokszor fel sem ismerjük, még akkor se, amikor már bajba kerültünk. Figyelmeztető jelek azért vannak:

  • túl sok kütyüd van ugyanarra a tevékenységre (még akkor is, ha meg tudjuk magyarázni, hogy miért kell az óráskalapácstól a faltörő kosig mindenféle méretű kalapács),
  • a haverjaid azon poénkodnak, hogy milyen hamar szerzed be a legújabb iPad-et
  • lecseréled a tavalyi full HD-s tévédet egy 4K Ultra HD-re (persze hitelre)
  • napokon át kempingezel az Apple Store előtt
  • amikor megmutatod ezt a bejegyzést a haverjaidnak, hogy isten állatkertje nagy, akkor azzal a megjegyzéssel like-olják, hogy magadba kellene nézni.

Mi a kiút?

A G.A.S annyiban különbözik az általános vásárlási kényszertől, hogy egy (esetleg két) tevékenységre/hobbira korlátozódik a gyűjtési szenvedély, illetve azt, ami begyűjtesz, használni is akarod (talán használni is fogod).

Az első lépés a tudatosítás: nézz szembe a tényekkel, nézd meg, hogy mennyi kütyüd van, és hogy ebből mire van szükséged. Ha már tudatosítottad magadban, hogy mi merre hány centi, kísérd figyelemmel, hogy mikor, miért és milyen kütyüt veszel. Mielőtt a kasszához mész (akár fizikailag, akár virtuálisan) tedd fel a kérdést: tényleg szükségem van rá? Mennyi ideig fogom használni? Meg tudom-e oldani máshogy a kérdést? (Ha pl. régi diákat akarsz scannelni, tudsz-e kölcsönkérni ilyen scannert ahelyett, hogy megvennéd?)

A második lépés az elterelés: keress egy olyan tevékenységet, ami szintén örömöt okoz, esetleg amivel másoknak okozol örömöt, de kíméli a pénztárcádat és elég szabat helyet hagy a polcodon. Bár ez csak tüneti kezelés, de elképzelhető, hogy sikerül ezzel egy nagyon pozitív, netán kreatív irányba elindulni.

Végül: keress profi segítséget. Ha nem megy egyedül, támogatással menni fog, végső soron vedd igénybe pszichiáter segítségét. Nem kell nagy dobra verni.

Sziasztok, Martina vagyok, és nem mindig tudom megállni, hogy ne vagyem meg azt a kütyüt, amire nincs is olyan nagyon szükségem. Ugye az számít, ha már igyekszem?

via PetaPixel

2 Comments

  1. “Mi vezet ahhoz, hogy elrohanj a legközelebbi (online/offline) boltba, és megvedd azt az USB3-as hatvan terrás külső winchestert?”

    A hatvan “terrás” HDD-hez remélem semmi.

    A tera egy prefixum az SI-rendszerben, mely az egység 1 000 000 000 000-szorosát, tehát ezermilliárdszorosát (billió) jelenti, terra pedig földet jelent.

Comments are closed.