Olvasónapló: Maggie Stiefvater – A hollófiúk

Már nem is tudom, hogyan akadtam rá a könyvre. Mivel először olvastam és csak utána jártam utána, néhány tény meglepett.

Egy. Az írónő 1981-ben született. Ez megmagyarázza, hogy a könyv középpontjában álló diákság miért tűnik annyira élethűnek.

Kettő. A moly.hu-n már most 69 értékelés van, valamint 90-en valnak magukénak egy-egy példányt, pedig alig fél éve jelent csak meg. Úgy tűnik (és erről teljesen lemaradtam), hogy Maggie Stiefvater hype van az ifjúsági könyves polcokon (ugyancsak a moly.hu-n 19 regénye van felsorolva, többségében magyarul).

Három. Négy rövid regényből álló sorozat lesz belőle. Ez viszont érződik is, mert amikor abbahagytam az olvasást, akkor egy erős WTF érzéssel tettem le. Elvarratlan és kibogózatlan szálak jócskán vannak, olvasói lényem pedig feloldozásra és magyarázatra vár. Szerencsére a google segített, és hamar kiderült, hogy szeptembertől várhatok a következő rész fordítására.

A könyv aranyos, amennyire a gimnáziumot már rég maga mögött tudó ember számára egy ifjúsági regény aranyos. Valamiért a Pendragon sorozatra emlékeztet, de igazából csak a régi angol (bocsánat wales-i) legendák miatt. Guilty pleasure faktorral rendelkezik, mint a Glee és a High School Musical. 25 év alattiaknak még ajánlani is tudom.