Meghódít az iPod

Bár csak twitteren írtam meg, de már itt is szóba került, hogy szert tettem egy iPod-ra. Na jó, azóta eltelt már majdnem egy év, csak elmerült a vázlatok tengerében az írás.

Hosszan próbálkoztam, hogy a Miroval lerántott podcast epizódokat valahogy szinkronizálni tudjam Droidommal, de nincs pofon egyszerű megoldás. Vagy ha van, nem pofonegyszerű megtalálni. Pedig a Miroval a Youtube-ra is fel lehetett iratkozni, milyen jó is volt az!

 iTunes-Droid szinkront is próbáltam, ami megoldható, de vagy nyögve nyelős vagy fizetős: maradt az eBay és egy szimpatikus 8Gb-os második generációs iPod Touch megoldásként (ámbár ez drágább volt, mint egy fizetős progi, viszont nem zabálja a netes droid aksiját, cserébe újabb kütyüm lett, amit cipelni, sőt tölteni kell, ehhez pedig egy újabb kábel).

Az iPod-dal egyből belefutottam egy jól ismert hibába, ami kis hackeléssel eltüntethető volt (igazi geek “kihívás”: jailbreak után ssh-z be az iPod-odra), előtte azonban lassan, de biztosan emelte a vérnyomásomat minden egyes alkalommal, amikor lefagyott az iPod. Azóta elégedetten használom a kütyüt, s persze ez a jóleső érzés felborzolta a kedélyeket is: felmerült a kérdés, hogy lesz-e nekem iPhone-om? Lecserélem-e a zöld droidot a fehér almára? (nem)

Kell-e nekem Apple termék?

Minden bizonnyal, ha már megvettem 🙂 Fizettem cirka 40€-t a kütyüért szállítással együtt,újonnan adtam volna érte 80-at, ehhez képest ennyi pénzért “csak” egy hibátlan használtat kapok: még úgy is, hogy se számottevő háttértárral (8Gb), se kamerával, se retina display-jel, se Bluetooth-szal (Bluetooth van), se 3G-vel nincs felszerelve. Ettől függetlenül többnyire jól használható video/mp3 lejátszó nagyon fincsi futamidővel, ha ki van kapcsolva a wifi, és amire még app-okat is lehet rárakni, még ha azokat nem is használom. Elég speciális célzattal vettem, viszont olcsó játék arra, hogy megismerkedjek az iOS-szel.

Ami megtetszett

95%-ban megcsinálja azt, amiért megvettem. Azaz szinkronizál az iTunes-szal, megnézhetem, meghallgathatom a podcastjeimet, kicsi, könnyű és naponta csak egyszer kell tölteni, vagy még annyiszor se. Ha ugyanennyit hallgatnám a Droidot + még használnám internetezésre is, akkor egy töltésnyi aksi biztos nem lenne elég.

Mivel nincs benne 3G, csak podcast hallgatásra/nézésre használom, 24 órán át bírja az aksija. Ez elég fontos tény ahhoz, hogy külön ki is emeljem.

A video tutoriálok nagyon klassz dolgok, ha működik az internet.

Az ingyenes Feeddlerben van még Google Share (with Note) – ez tulajdonképpen az egyetlen app, amit időnként elindítok (ámbár most, hogy tűkön ülve várom a postás csengetését és vele együtt a Nexus 7-et, még ritkábban fogom indítani).

Az Apple csatit könnyebb beledugni az aljzatába, mint a mikro USB-t a Droidon. Igaz, annak dugója van, amit minden töltésnél ki kell piszkálnom.

Ami nem tetszik

Az Apple csati rögzítő pöckeivel valami nem okés, ezért mindig kicsúszik és megszakad a kapcsolat/töltés. Idegesítő – valószínűleg egy új kábel megoldaná, csakhogy “gyári”, akkor máris 19,00€! (Van utángyártott 4€-ért, de elég rossz tapasztalatokat írtak hozzá Amazonon. Például azt, hogy nem tölt.) Update: közben vettem új kábelt, nem tudom mennyi volt (19€ alatt), viszont remekül müködik.

Hackelni kellett, hogy használható legyen. Nem vagyok fair: tökéletességet várok egy olyan cégtől, ami a tökéletes felhasználói élményt árulja. Nekem ez pont akkora felhasználói pofára esés volt, mint az, hogy nem lehetett az iPad-ot PC nélkül elindítani. Utóbbit már fixelték, előbbire elég sok Google találat van – nem is olyan régi bejegyzésekkel – viszont nincs rá gyári fix.

Tutorial nézése nélkül – csupán józan paraszti eszemet és hasonló rendszerű programokat használva – nem sikerült úgy a podcast szinkronizáció, ahogy akartam. Nyilván egyértelmű az iTunes ilyen jellegű használata, ha már használtam volna más Apple termékeket is, de erről lemaradtam. Még Safarit is csak három évente egyszer raktam fel a gépemre. Vagy ritkábban.

Google termékek hiánya. Droidtól függetlenül két Google termékkel alakult ki erős függőségi viszonyom. Google Talk, Google Reader. Google-től nincs egy app-se. Van viszont Feeddler, ami Google Readerrel szinkronizál és van számos IM progi is ingyen, amivel nem probléma megbarátkozni, csak fura.

A Feeddlerben a “lapozás” annyira akadó, hogy inkább a menüben nyomkodom a “következő bejegyzés” gombot. Jajj. De legalább ha visszalapozok az előző bejegyzésre, akkor ott folytathatom az olvasást, ahol előzőleg abbahagytam és a “keep it unread” beállítás se tűnik el. Ez a Google Reader Droid app-nál nem így van (viszont sokkal egyszerűbben lapozható.)

A legtöbb video podcastot csak hallgatom és nem nézem, de nem lehet közben semmit se csinálni, mert különben kilép a lejátszásból. Még csak le se zárhatom, hogy zsebre vágjam, úgy kell hagyni, ahogy van, aktív érintőképernyővel. Ez lehet személyes gond is, nyilván film nézése közben nem lépnék ki. Legalább beállítható lenne.

A Miro-val Youtube felhasználók feltöltéseire is fel tudtam iratkozni, ez iTunes-nál alapból nem lehetséges. Btw, tök fura, hogy a YouTube-on ingyenes The Guild az iTunes AppStore-ban pénzbe kerül. A low quality is. Mindenesetre jó lenne a YouTube integráció az iTunes-szal, de a két cég “baráti” viszonyát ismerve, erre nem várok.

Autó integráció nehézkes: a Seat-ban csak AUX-on keresztül tudom rákötni a rádióra, pedig van USB input is, csak épp nem iPod/iPhone kompatibilis. Hiába dugom rá az USB csatira, csak tölteni tudja, hiszen az iPod háttértárhoz nem férsz hozzá csak iTunes-on keresztül.  Cserébe a Ford felismeri, viszont ábécébe szedett összes podcast epizód közül az elsőt kezdi/folytatja. Még abban se vagyok teljesen biztos, hogy visszaszinkronizálja a podcast státuszt, ha befejeztem a hallgatást – voltak már fura élményeim ezzel kapcsolatban. Ja, és rendszeresen “lefagy” a kapcsolat: rádugom, iPod szerint minden okés, Ford meg nem találja. Nyilván autó és rádió függő élmény, de egy relatív standardnak számító interface esetén jobbat várok, függetlenül attól, kinél van a hiba.

Lesz-e MacAir, iPhone, iPad?

Pro-kontra vonalon elég kiegyensúlyozott élményt jelent iPod-ot használni. Az elején szokatlan a Droid után, ahogy szokatlan lehet iPhone után Droidot látni, de ha az ember hozzászokik a 4.2.1-es iOS single task rendszeréhez, akkor elviselhető. Ha állandóan váltogatnám az app-okat, akkor viszont már rég a falat kaparnám. Még jó, hogy az újabb iOS-szel már lehet párhuzamosan futtatni app-okat.

Mivel más eszközök használatához szoktam hozzá, azt hittem, hogy az elégedetlenségi faktorom lesz annyira magas, hogy csak hörögni fogok. Bár párszor felmerült bennem az “ez bezzeg az Androidon…” frázis, számos dolgot könnyen meg lehetett szokni.

Az elégedettségi faktorom viszont nem lett annyira magas, világrengető és csipanyitogató, hogy kidobjam az összes Windows-os, Linuxos vagy Androidos eszközömet és lecseréljem az almára. Pénzem sincs rá, de kedvem se. Annyira nem estem hanyatt tőle, viszont megértem azokat, akik szívesen használják. (Disc: a fanboyokat továbbra se :))