Kingston Hyper-X USB3 64Gb teszt

Szinte már teljesen egészséges vagyok, úgyhogy gyorsan közzé is teszem a Kingston Hyper-X 64Gb teszt eredményét.

Három hónapja tesztelem a Kingston Hyper-X 64Gb-os USB Stickjét. Mi? Hogy három hónapja? Mit lehet rajta ennyit tesztelni? Nos, a mindennapokat! No meg közben beteg is voltam.

Kezdjük azonban a száraz tényekkel.


Szerintem kifejezetten jó a sebessége, legalábbis pendrive viszonylatban, a konkrét értékeket pedig a képen meg lehet tekinteni, ezen nincs mit cifrázni.

A Kingston szerint “a DT HyperX 3.0 nyolccsatornás architektúrája akár 225 MB/s olvasási és 135 MB/s írási sebességet biztosít USB 3.0 használata esetén“, a tesztben a gyári értékeket szekvenciális írásnál/olvasásnál majdnem sikerült is elérnem, ez nem rossz eredmény.

Természetesen ráeresztettem az USB2-es porton is a tesztet, ott 30MB/s írási és olvasási sebességet vártam, 30/24MB/s-cel elégedett is vagyok.

A száraz tesztek után következzen az, ami miatt elhúzódott ez az írás. A mindennapi használattal.

Az USB stick adathordozó. Persze lehet rá mindenféle finomságokat rakni (lásd lentebb), de a végén a legtöbbször úgy is arra kell, hogy rádobjunk pár giga adatot az egyik gépen és leszedjük azt a másikon. Total Commanderrel cirka  10 gigabyte-nyi adatot egy perc körüli szintidővel másoltam át, ugyanez fényképekkel (kisebb file-ok) már két-három perc között mozgott. USB2-es notebookon filmeket másoltam: 8 gigát 5 perc alatt. Igazán csak akkor éreztem lassulást, amikor a Firefox Portable-t is innen indítottam, de az egy tonnányi cache-t olvas és ír, ami nem USB Sticknek való feladat.

Egy ilyen 64GB-os USB stick egyénként ellenállhatatlan vonzerővel csábít arra, hogy telerakjam.

A hivatalos adatok szerint rakhatunk rá 17.076db 10MPixeles képet. Utoljára a FedCon-on fotóztam, videóztam 10 órán keresztül, akkor nem volt elég a 16MB-os SD kártya, na abból ráfér 4. Normál nyaralás alatt nem lövök el 4.000 képet, de legalább van backup.

Vagy 569 percnyi, majdnem 10 órányi 12Mbites mintavételezéssel készült HD videót. Vagy 175 epizódot. Például a kedvenc Star Trek sorozatunkat kompletten.

Vagy a SARDU-val multibootolhatóvá tesszük és elhelyezzük rajta a kedvenc környezeteinket: pár Linuxot, csak a játék kedvéért (egy is elég lenne :)), egy XP és egy Windows 7 telepítőt a biztonság kedvéért, és ha már így belelendültünk, akkor BartPE-vel csinálhatunk adatmentő/vírusirtó környezetet is. És még mindig fér rá egy csomó kép, videó, kedvenc epizódjaink, meg egy PortableApps környezet, mert az jó. És még mindig nincs tele.

És ez a legkisebb változat.

Ha már ennyit írtam a belsőségekről, akkor legyen szó egy kicsit a külcsínről.

Kezdjük a csomagolással, ami a lehető legegyszerűbb: kartonlapra fóliázott stick. Kevés helyet foglal el, nincs sok eldobni való csomagolóanyag, viszont szükség van egy éles ollóra, amit nem sajnálunk a kemény kartonlapra áldozni. Vagy egy tapétavágó késre, de azzal csak óvatosan, nehogy a kezünkbe vágjunk.

Alatta viszont jól látszik vizsgálatunk tárgya, a Kingston USB stick.

Nem hivalkodó, klasszikus formájú pendrive, fém-gumi borítással. Kézben kellemes fogni, nincs olyan érzésem, hogy összeroppana a kezemben, mint némely régebbi céges ajándékba adott kütyünél. A gumi borításnak köszönhetően talán a nedvességet is állja – nem próbáltam ki. A fenekén szép nagy “fül” van, amibe nyakbavalót vagy egyéb logó izét lehet fűzni, hogy ne vesszen el a táskában.

A hátránya, hogy a kupakja valahova iszonyú gyorsan eltűnt. Remélem a táskám alján van, s csak azért nem találom, mert a fekete-kék kupak a fekete táskában nem túl látványos. Ahogy nézegetem a fenti képet, az az érzésem, hogy a kupakot erre a füles részre kellett volna ráhúzni, akkor talán nem vesztem el, de erre nem jöttem rá elég hamar. Különben is, hogy dugjam rá, ha zsinórt kötök a fülre? Inkább megkeresem a kupakot és legközelebb jobban vigyázok rá 🙂

Az egész stick enyhén hasas, ami kellemes a kézben, viszont az USB portba bedugva roppant kellemetlen. Ha az alaplapi, egymás fölött-mellett elhelyezkedő 4 USB csati bármelyikébe beledugom, semmi mást nem tudok se mellé dugni, se alá. Ugyanez a helyzet a notebookomon, igaz ott csak USB2 van, de abból kettő is egymás mellett, így meg csak egy használható. Persze dughatom 20 centis hosszabbító kábelre, de azért ez elkeserítő. Nem a Kingston hibája, mindegyik ilyen, de ettől még nem értem, hogy miért kell 99%-ban vastag sticket gyártani. Aki tudja, legyen már olyan jó fej és homályosítson fel!

Összegezve azt kell mondjam, hogy fúúú. A külső mérete az olyan, amilyen, de azzal nincs egyedül, ezért igazságtalanság lenne pontot levonni. Design-ban visszafogott, nőiesnek ugyan cseppet sem nevezhető, de a céges notebook mellett fel se tűnne. A stick kidolgozása strapabírónak tűnik, amiért szintén dicséret illeti. Írás-olvasásnál a Kingston logó alatt a fekete gumiborításnak köszönhetően diszkréten villog egy kék LED. Tényleg diszkrét, nem világítja be a teljes szobát, mint például a telefontöltőm. Pedig abban is kék LED van.

A kapacitás az valami isteni, és még a 40.000 Ft se olyan sok érte, ha azt vesszük, hogy a 10.000-ért vettem múltkor (pár éve, ma már 5.000 körül van) a 16G-s USB2-es sticket, isten nyugosztalja (még mindig reménykedem benne, hogy a Kürt-nél le tudnak róla menteni pár adatot). Ráadásul más gyártók USB2-es 64Gigás stickje kerül ennyibe, akkor pedig inkább a jövőbe invesztáljunk meg a sebességbe.