James Bondot idézve, sohase mondd, hogy soha. Annó a FeedDemonnak köszönhetően “nulláztam” egy csomó feedet a Google Readeremben, ezért azonnali törlésre ítéltetett, az elmúlt hétvégén azonban újabb tesztnek vetettem alá.
Olvasni ugyanis kell és olyankor a legjobb, amikor nem lehet – RSS esetében akkor, ha offline vagy.
Előnyök
- Google Reader szinkronizáció – ha a fél életed a nagy testvérre bízod, akkor jól jön, hogy választhatsz a webes GReader, a mobilappos GReader és az offline FeedBurner között.
- Shared items – az előző verzióval ellentétben – ugyan egybeömlesztve – láthatod a barátaid megosztását
- Starred items – a komplett listát letölti, így nem csak kiválogathatod az olvasásra szánt elemeket, de végre el is olvashatod (ha teljes bejegyzés van a feedben)
- Shared, Shared with notes – csak online állapotban, de működik.
- Offline letöltés – Megmondod, hogy max hány bejegyzést, hány kilóbájtig, hány napra visszamenőleg, aztán leszedi. A nagy számok sokáig tartanak. Videókat nem szedi le, de a képeket igen.
Hátrányok
- Windows only – ha nincs Windowsod, nem tudod használni
- Beépített böngésző – persze az Internet Explorer, mert Windows only. Linkeket is a beépített böngészőben nyitja, ami legalább tabos, de attól még nem ugyanaz, mint tűzrókában új tabból bookmarklettel továbbküldeni valamelyik mikroblogra.
- Billentyűzetek – A Google Reader billentyűi nem használhatóak, mindenképp kell controlt vagy más módosítót nyomkodnunk és egyes dolgokat saját magunknak beállítani. A következő olvasatlan bejegyzés a control-space, ami viszont feedek között is mozog, a Toggle-Star-t definiálni kell, a Mark unread-et szintén.
- Panic gomb – múltkor ez szívatott meg, még mindig benne van. Biztos van, akinek ez kell “nullázáshoz”, én inkább óvakodom tőle.
Hasznos cucc és örülök, hogy újra felraktam a gépemre. Még jobb lett volna, ha az indiai út előtt már megvan, mert a hotelben a hotspot elég furán működött. (Többnyire nem működött.)