A munkámból adódóan, naponta legalább 8 órát bámulom a monitort. Ezt persze folytatom otthon is, mert számos dolgot nem lehet a cégtől csinálni (ami nem is baj, ott ugye dolgoznunk kell). Mindazonáltal tisztában vagyok azzal, hogy ezt a munkát én választottam, a hobbimmal együtt, valamint elég inger ért ifjabb koromban ahhoz, hogy Karneválkor ne a gép előtt üljek, hanem kimenjek az utcára bulizni, meg úgy egyébként is, igyekszem a géptől távol is elfoglaltságokat találni.
Ezzel szemben ijesztő látni, hogy a 8-18 éves korosztály napi közel 8 órát tölt a gép előtt. Az információ éhséget (függést?) mutatja az is, hogy több, mint 10 órányi információt szipkáznak így magukba (ifjabb korban hatékonyabb a multitasking is).
Egyfelől jól látszik, ahogy az újabb (és újabb) generáció már most lekőröz bennünket technikai tudás terén – sokkal könnyebben és gyorsabban ismerik ki a legújabb kütyük mindenféle funkcióját.
Másfelől felmerül bennem a kérdés, hogy ők mikor élnek? Mikor tanulják meg a való életbeli társasági formaságokat, mennek ki a friss levegőre egymással játszani (félve mondom csak ki: le grundra, bújócskázni, focizni, kosarazni, lábtengózni, egyszóval mindazt, amit én csináltam kislány koromban).
22 éves vagyok, napi átlag 12+ órát töltök LCD panel mögött.
Változik a világ, generációváltás, stb. Az újabb generációknak már ez a játék, ez a játszótér és az az élet. Nem azt mondom hogy ez jól van így, de azt hiszem – bár nem mérhető ennek súlyosságához – a Te szüleid sem díjazták anno a zenei ízlésedet, ahogy most Te sem díjazod a mai fiatalság zenei ízlését.
Mindenesetre azt gondolom hogy nem mi fogjuk meghazározni ezt a “fejlődést”. Bullshit, de szerintem ez csak nevelés kérdése. Bár neveléssel sem koordinálható hosszútávon, mert hiába neveled úgy a gyereked hogy több időt töltsön a szabadban, ha nincs kivel elmennie játszani, hát bizony ő is ott fog csücsülni a fészbúk meg az emesen mögött.
A közösségi hálózatok szépen lassan átveszik a személyes kontaktus szerepét, az új generációk számára pedig természetessé válik ezek használata.
Na, sokat lehetne még erről írni. (pont-függöny)
Na igen, szülői felelősség, hogy mennyire figyelsz oda a gyerekedre. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy ez “ízlés dolga” lenne, mint pl. a zene. Nagyobb gond szerintem, hogy online kommunikációban nem fejlődik ki a társas viselkedési norma, bár erről inkább pszichológusokat kéne kérdezni.