Killerspiele, ölőjátékok, így nevezik a németek a nálunk First Person Shooterként, vagy csak FPS-ként ismert játékokat.
7 évvel az erfurti vérengzés és alig fél évvel a winnendeni ámokfutás után a német parlament oldalán összegyült 50.000 aláírás az ellen, hogy betiltsák ezeket a játékokat.
Lelkünk örül, s ha játszottunk egy kört a CS-vel, akkor olvassuk el újra ezt a mondatot, mert három érdekes dolog is van benne.
1. FPS-t játszók ámokfutókká válhatnak
Ámokfutáshoz nem kell FPS, pláne nem egy olyan országban, ahol 16 évesen lőklubba léphetsz, 18 éves korodtól pedig, ilyen klub tagjaként, gond nélkül birtokolhatsz ölésre is alkalmas lőfegyvert. Viszont szerte a világban szeretnek mumust kiáltani, és egy vérengzés után, ha kiderül, hogy az elkövető FPS-sel játszott, akkor máris megvan a mumus. Arról ritkán beszélnek, hogy hány ezren játszanak, játszottak valamilyen FPS-sel, és nem lettek ámokfutók… pl. én is.
2. Németországban 50.000 aláírás elég ahhoz, hogy a kormány meghallgassa azt a személyt, aki a petíciót készítette.
Ez pontosan ennyit jelent: meghallgatják őt, kérdéseket tesznek fel, hogy szerinte miért kellene a kormánynak azt csinálnia, amit ő javasol. Innetől már két esélyes a dolog, vagy tovább foglalkoznak az üggyel, van nem.
Németországban 80 millió ember él, Magyarországon 10, akkor 50.000/8, azaz 6.250 aláírás elegendő kellene, hogy legyen ahhoz, hogy esélyünk legyen magunk alakítani a politikát, a törvénykezést.
3. Online kormányzati petíció lehetősége
Web20-es világunk szép példája, hogy – személyének megfelelő hitelesítése után – bármely német állampolgár online petíciót indíthat a bundestag oldalán. Az aláírások regisztráció ellenében helyezhetjük el, ez a regisztráció pedig ugyanazt a hitelesítés jelenti, mint ami a petíció indításához szükségeltetik. Magyarul egy magyarorszag.hu típusú oldalról van szó, ahol hozzáférésünk és személyünk hitelesítve lett.
Az egész lényegesen egyszerűbb, mint kérdőívekkel zaklatni a járókelőket, a közösségi médiát kihasználva emberek ezreit érhetek el egy jól irányzott marketinggel. Nincs lehetőség csalásra: mindenki csak egyszer szavazhat és írhat alá, nem kell újra számlálni, név és cím alapján újra azonosítani, hitelesíteni az embereket.
Felteszem, ha a bringások el szeretnének valamit érni (pl. országos kerékpárút hálózatot), akkor piszok gyorsan össze tudnák szedni a 6.250 aláírót. Már ha lehetne nálunk ilyet csinálni.
