Solaris meg az openVPN

A Solarisra való áttérés indoklása egyszerű volt. ZFS stabil filerendszer, ami pont kielégíti az én igényeimet, és a mostani “összejön minden” érzés ezentúl elkerül, tehát hisztizni se fogok többet. Ez pedig jó mindenkinek.

Listát is írtam, hogy mik azok a progik, amiknek mindenképp kell működniük, volt tesztkörnyezet is, ahol a legtöbb dolgot Artlace ki tudta próbálni. Nem tudta pl. a pppd-t, szívtunk is vele sokat éjszakába menőleg, meg persze legyintettünk a standard dolgokon, amik majd ugyis mennek, mint a php, apache, openvpn, stb.

Aztán szívtunk persze mindennel, leginkább ő, mert én Solarist most látok elöször, és jobb, ha ilyenbe nem kontárkodok bele. Végülis az a cél, hogy működjön. Az openVPN-ből konkrétan több verziót is kipróbáltunk, mire az éppen aktuálist rábírtuk venni, hogy pont ugyanugy működjön, mint a Debianon. Elöször az volt a baja, hogy nem volt TAP csak TUN, aztán az, hogy nem találta meg a certificate-okat, aztán az, hogy nem unplumb-olta a tun0-t. Aztán nem volt bridge. De most már van.

Már tudok foglalkozni a három hete parlagon heverő projektjeimmel.